Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Bellon Tibor: A Tisza-térképek tanulságai

Maros egyik nagy kanyarjában a Menedéki hajlás név minden bizonnyal ugyancsak az állatok biztonságos őrzésének helyszínét jelöli. (OL S 12. div. XI. 126., 1787) Ecsegen Akolhely néven rögzült egy földrajzi név, azért, mert az a sziget állandó tartózkodásul szolgált a rétségben legelő nyájnak. (OL S XII. div. 8. 424/a. 1809) Ugyanitt több földrajzi név utal a legeltető állattartásra: Kis állás, Csőszház, Gulyáskunyhó, Kanászkunyhó. Természetesen az is elképzelhető, hogy ez utóbbiak nem megrögzült földrajzi nevek, hanem tájékozódási pontok. Másik térképen ebben a térségben a Nagy állás névvel találkozunk. (OL Sil. 1777. 1773) Ugyanitt a Füves sziget közepén lévő házikó jel nyilván pásztorszállásra hívja fel a figyelmet. A Hara antiqua et cinctura pro Por eis (régi disznóól, és karám a disznóknak) felirat pedig egyértelműen a réti sertéstartásra utal. De erre utal a Bánya név is. Recens adatközlésekből tudjuk, hogy télen is a rétségekben tartott sertés magának bányát túr, 2ÍL2ŰL a bomló, kotús talajba gödröt, melyet sással, gyékénnyel, fűvel kibélel, ahol télen melegedhet a bomló növényektől. (OL S 12. Div. XIII. 545. 1792) A Kóti Férteje is a réti disznótartás helyszíne volt a Nagysárréten, (uo.) A 18. században már szorgalmazzák az egészséges ivóvizet adó kutak ásását a legelőkön. Addig elsősorban jobb esetben a folyókon, máskor az állóvizekből itattak, ami különösen nyáron sok betegség hordozója volt. A térképeken gondosan bejelölték az ásott kutakat, gyakran a nevüket is feljegyezték. Pl. Tiszajenő legelőin a Régi Eperjesi kút, Alattyáni kút, Bárány kút, Felső kút nevekkel találkozunk. (OL. S 12. Div. I. 19. 1786) Az itatás helye volt nyilván a Csetfalvánál lévő Kobolya szegh. Kobolya- vagy kopolyakutakat sokfelé ástak. A nem nagy mélységű víznyerő és itatóhelyeket úgy készítették el, hogy a lejtős oldalain a szomjas állatok belemehessenek. (OL S 12. Div. XI. 126.) Különös névnek tűnik Gulács és Jánd között a Metzenzóf árok. Egyéb forrásokból tudjuk, hogy a 18. században a felvidéki német eredetű vasbányász- és feldolgozó mecenzéfiek nemcsak vas mezőgazdasági eszközökkel látták el az Alföldet, melyeket a sonkolyos tótok terítettek, hanem jeles kútásók is voltak, valószínűleg az itt nevezett árokhoz is közük volt. (OL S 12. Div. XIII. 268. 1795) Ugyanitt a Merítő név feltehetően a víznyerő helyet jelöli. Ha már erről szó esett, meg kell emlékezni a Mirhó gát környékének egy jeles megnevezéséről: Canal Kún Ásás. A térkép 1786-ban a Mirhó fok elzárásakor keletkezett. (OL S 12. Div. XIII. 82. 1786) A rétgazdálkodásra - tekintve, hogy csak kaszáló rétek sehol sem voltak, hanem azokat mindig a legeltető állattartás pillanatnyi érdekeinek vetették alá, azaz egyszer kaszálóként, máskor legelőként hasznosították, ezért nem rögzülhetett a nevük. így külön is értékes az a néhány adat, ami előkerül. A fentebb idézett Füves sziget egyértelműen a rétben telelő állatok takarmánykészletezésének helyszínét jelzi, míg a Széna hordó Tímár határában, Rakamazhoz közel található. Mivel révhely is, elképzelhető, hogy a Bodrogközből itt hordták haza az állatok téli takarmányozására szolgáló szénát. (OL S XI. 1129., 1780) A Tarfű földrajzi név a hódmezővásárhelyi Tisza szakaszon található, valószínűleg a kinn telelő jószág tartózkodási helye lehetett. (OL S 12. div. XI. 126. XI. 1787 körül) A Borzsa torkolatának közelében Várinál van a Széna szegh. (OL S 12. Div. XI. 126.) Tiszakürt alatt Szénáskert földrajzi név arra utal, hogy a településen a telelő jószág számára külön tárolták az értékes takarmányt. (OL S 80. 1/1.) A Pascuum Melioris conditions (jobb állapotú/minőségű legelő) egyértelműen utal a használati értékére. (OL S 12. Div. I. 19. 1786) -42-