Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Kelemen Éva: Hely-, tájtörténeti és tájökológiai kutatások egy elpusztult középkori mezőváros (Csomorkány) területén

nő a szántók területe, s a rideg állattartás is egyre intenzívebbé válik a szállások legeltető funkciója következtében. A terület 1722-től gróf Károlyi Sándor tulajdonában levő csongrád-vásárhelyi uradalom része, amely kezdetben a külterjes állattenyésztésre rendezkedett be (Herczeg M. 1979). Az 1810-es évektől a juhtenyésztés kerül előtérbe (kiszorítva a ló- és marhatartást), amely már a vízrendezések következtében csökkenő fuhozam és a legelőszárazodás (Achilleo-Festucetum pseudovinae) biztos jele. A folművelésbe egyre nagyobb területeket kapcsoltak be. Az I. katonai felmérés (1763) idején készült térkép már tekintélyes kiterjedésű szántókat jelöl. A legelő kiterjedése a felére csökkent. Gabonaféléket, takarmány- és iparnövényeket termelnek, lassan kezd belterjessé válni az állattenyésztés. A majorsági gazdálkodás felgyorsultan haladt a szakszerűen irányított, a mezőgazdasági termékeket részben előállító és részben feldolgozó nagyüzemi gazdálkodás felé (Nagy I. 1984). A területhasználat viszont ekkor közelíti meg leginkább az optimálisát. A tanyás gazdálkodás kialakulása - A vízrendezések A paraszti gazdálkodásban a hagyományos állattartás mellé a 19. század első felében felzárkózott a földművelés, elsősorban a gabonatermesztés. Az eredetileg állatteleltető-szénatermelő szállás átalakult tanyává. Csomorkányban évszázados problémaként volt jelen a belvizek kártétele, de nemcsak az ártéri területeken, hanem a Pusztán és a tanyaövezetben is. Az 1860-as évektől meginduló nagyobb szabású vízrendezések a századfordulót követően olyan eredményeket hoztak, amelyek következtében a tanyásodási hullám tetőzik (Szabó F. 1993). A terület lakosságszáma 1920-ra már a hatszorosa a vízrendezések kezdetéhez képest. A II. katonai felmérés térképén (1863) már több területhasználati egységet tudunk elkülöníteni. Megjelenik a kert, s növekszik a beépített terület nagysága. A szántó aránya tovább nő a legelő rovására. Elsősorban a nehezebben művelhető agyagos talajokat tartják fenn a legeltetés számára. A III. katonai felmérés (1884) idején viszont az összes legelő területe nő, amelynek magyarázata a vízrendezések következtében erősen jelentkező kiszáradásban és szikesedésben keresendő. Az intenzív gazdálkodás időszaka A háború után, az 1945-ös földosztással bekövetkező szabadgazdálkodás a kollektivizálódásig tart. A megváltozó tulajdonviszonyok egyben az üzemméretet is megváltoztatják. Ennek hatására a táj struktúrában is változások következnek be. A háromnyomásos gazdálkodást mindenütt felváltja a korszerű vetésforgó. A modern agrotechnika, a kemikáliák alkalmazása növeli a termésátlagokat. 1950-ben készült (1883-as térkép alapján) térképen a szántó arányának növekedése szembetűnő. Telepített erdők is megjelennek a területen, de ezek kiterjedése nem számottevő. Az 1953-as és 1970-es térképek kiterjedt tanyarendszerről tanúskodnak. Legeltetés csak a silány termőképességű szikeseken folyik, a szántó művelésági részesedése már 80% feletti. Napjaink területhasználata 1991-től csupán csekély mértékben módosult. A tanyák nagy részének felszámolásával a beépített terület erősen lecsökkent. Továbbra is jelentős területeken folyik a szántóföldi művelés, de valamelyest csökkent a nagysága. A legelők kiterjedése mérsékelten nőtt. A terület három hódmezővásárhelyi illetve a székkutasi téeszhez tartozik, 15 ha egyéni művelés alatt áll. -21-