Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Kelemen Éva: Hely-, tájtörténeti és tájökológiai kutatások egy elpusztult középkori mezőváros (Csomorkány) területén

Tematikus talaj- és hidrológiai térképek segítségével rajzoltuk meg az optimális területhasználat (termőhely igény alapján) térképet. Az arányokat és a területhasználati egységek elhelyezkedését tekintve az optimálishoz való legjobb közelítést az 1763-as (első katonai felmérés) területhasználat adja. A katonai és topográfiai térképek alapján kiszámolt értékek alapján megállapítható, hogy ökogeográfiailag legstabilabb állapot az elméleti térképhez legjobban közelítő időszak területhasználata volt. A beépített terület és a szántó a legelőhöz viszonyítva nagy, de a területhasználat ekkor a legkiegyensúlyozottabb. 11.2. A jelenkori állapot tálökológiai értékelése A régészeti leletek, valamint 1989-ben készült légi felvétel alapján kb. 2,25x2,25 km az a terület, amely az Árpád- és középkori Csomorkány helyeként határozható meg. A tájökológiai vizsgálatok erre a 4 km

2-nyi területre (mintaterület) vonatkoznak, amely az ökológiai értékelés, a táj történeti, tájvédelmi és természetvédelmi értékek feltárásával és bemutatásával hozzájárulhat a jogi védelem alá helyezéséhez. A középkori mezőváros központi területén hosszabb ideje és jelenleg is szántóföldi müvelés folyik. Az egykori gazdagságát megalapozó dús füvű legelőinek jó része az intenzív legeltetés, a szántóföldi müvelés kiterjesztése és a vízrendezések következtében eltűnt. Néhány - tájtörténeti értéket képviselő - maradvány foltját a jelenlegi területhasználat tovább károsítja. A Móra Ferenc Múzeum (Szeged) régészei által 1994-ben kezdeményezett védetté nyilvánítás a települést külterületeivel (tanyák, szántók, legelők stb.) kultúrtörténeti, táj történeti és természetvédelmi szempontból egységes értékként kívánja megóvni. A hely- és tájtörténeti előzményeket és változásokat figyelembe véve lehetett csak a jelenlegi állapot társulásainak ökológiai szempontú vizsgálatait elvégezni. A cönológiai felvételezések során megállapított társulásokra diverzitási (Shannon-féle - diverzitás), egyenletességi (I=H/lnS) értékeket számoltunk ki a sokféleség jellemzésére (Margóczi K.1998). Meghatároztuk a hemeróbia szintet (emberi zavarás mértéke), a degradáltság fokát és a florisztikai szempontú természetvédelmi értéket (Simon-féle TVK érték: hőmérséklet, víz, véd. kat: GY, E, A,). Ezeket térképen ábrázoltuk. A mintaterület domborzatát lézerteodolittal mértük fel, majd az adatokból 15 cm-es izovonalas térképet szerkesztettünk, amely a jelenkori legpontosabb terepviszonyokat mutatja be. A helyszínen tett terepbejárások eredményei és az 1989-ben készített légifotó alapján dr. Béres Mária rekonstruálta a mezőváros 15-16. századi alaprajzát. Az alaptérképek, az ökológiai értékelések és a tájtörténeti vizsgálatok következtetései összegződnek a mintaterület ökotoptérképén és a tájvédelmi szempontú értékelőtérképen. A legnagyobb tájvédelmi értéket a vízrendezések előtti szikes rét maradványa képviseli. -22-