Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Pató Mária: Az újságírók doyenje: Vezéry Ödön szolnoki főszerkesztő

Szolnok-Megyei Lapok tudósításából megtudhatjuk, hogy a felvonuláson a megítélések szerint a legszebbek között szerepelt a megyei ünnepi bandérium.

6 A XX. század első éveiben - bár csekély befolyása volt -, a szolnoki állandó színház megvalósításának ügyéért szállt síkra, melynek eredményeként Kristóffy József akkori belügyminiszter az első 30.000 korona állami hozzájárulással vetette meg annak alapjait. A színház megnyitása után pedig a Szinpártoló Egyesület választmányi tagja lett. Az 1905-ben kibontakozott súlyos politikai krízisben Lippich Gusztáv főispáni állásából szabadságoltatta magát, az uralkodó állásából felfüggesztette és helyébe Lenk Gyula ítélőtáblai bírót nevezte ki. A közgyűlés ez ellen tiltakozott, a főispán december 15-én mégis letette az esküt. A törvényhatóság ezt szabálytalannak tartotta és beiktatásáról a Vezéry Ödön által felvett jegyzőkönyvet hamisnak nyilvánította, ezért Vezéryt állásából felfüggesztette. Az eseményekből levonva a tanulságokat, a következő évben kérte a nyugdíjazását. Ő volt a vármegye utolsó várnagya.

8 A megyénél betöltött hivatali szerepköre mellett mégis mint újságíró, lapszerkesztő lett országszerte ismert. Először 1890-ben került a sajtó bűvkörébe, mely a további életét alapvetően meghatározta. A magyar sajtó történetének jellegzetes és mozgalmas korszaka az a fél évszázad, amely a kiegyezéstől az első világháború végéig terjedt. A vidéki sajtó fellendülése szintén erre az időszakra tehető, a hetvenes években a megyeszékhelyeknek közel egyharmada rendelkezett helyi közlönnyel. Ezek elsősorban vegyes tartalmú helyi közlönyök voltak, nem tisztán politikai lapok, melyek csak néhány nagyobb vidéki városban tudtak megerősödni.

9 Jász-Nagykun-Szolnok megyében az első vegyes tartalmú hetilap Jászberényben jelent meg Jász-Kunság címen, mely Bittermann Ede nyomdájából került ki. Szolnokon ezzel szemben csak 1873-ban jött létre az első időszaki kiadvány, a Külső-Szolnok. Szolnok megyeszékhellyé válása módot, lehetőséget adott a város fellendülésére, de a vidéki polgárság ezt kevésbé érezte, csak fokozatosan jöttek rá ennek előnyeire. A város vezetői sem ismerték fel rögtön, hogyan lehetne a lakosságot megnyerni céljuk elérésében. Figyelmük hamarosan a helyi sajtó felé fordult, mely a város közművelődésének alakításában, befolyásolásában eszközként szolgált az olvasók irányításában. A következő években négy új lap kezdte bontogatni szárnyait, nem riadva vissza a lapalapítás nehézségeitől sem. A megyei közlönyök közül a Jász-Nagykun-Szolnokot kell megemlíteni, 1877-1890-ig működött, kiadója pedig a Jászberényből áttelepült már említett Bittermann nyomdász. A másik a Lehel-Kürt (1876-1881) Bakos István szerkesztésében, aki Szolnok megyeszékhellyé válásakor Jászberényből ide helyezi át hetilapjának székhelyét. A harmadik a Szolnoki Híradó (1882-1890), szerkesztőnek hozza Szolnokra Herendi József zsidó tanítót Karcagról, ami forradalmi újításnak számít akkor. A negyedik lap, mely kísérletet tett a közönség meghódítására, a Tiszavidék (1880-1884) volt.

10 Ezek közül kiemelkedett a Szolnoki Híradó jó vezércikkeivel, szelle6 Jász-Nagykun-Szolnok-Megyei Lapok. 1896. június 14. 3. p. 7 Emlékfíizet a szolnoki állandó színház 1912. évi ápril hó 20-án történő ünnepélyes megnyitására. Szerk. Sipos Orbán. Szolnok, 1912. 28. p. 8 Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene. Szerk. Scheftsik György. Pécs, 1935. 161-168. p. 9 A vidéki politikai sajtó helye a kiegyezést követő években. In: A magyar sajtó története. Szerk. Kosáry Domokos, Németh G. Béla. II/2. 1867-1892. Bp., 1985. 45-52. p. -196-