Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Pató Mária: Az újságírók doyenje: Vezéry Ödön szolnoki főszerkesztő

mes írásaival, mely a laptársakat, ahogy Szabó Barna írta, „teljesen megölte". Hogy versenyezni tudjanak a hetilappal, a Tiszavidék és a Jász-Nagykun-Szolnok egyesül 1889-ben, de a várva várt eredmény elmaradt, az olvasók és az előfizetők száma nem gyarapodott. A rövid ideig működött, életképtelennek bizonyult hírlapok mellett ezért volt nagy jelentősége a „régi-új" alapítású 1890-ben létrejött Jász-Nagykun-Szolnok-Megyei Lapoknak.

11 A felelős kiadói posztra hosszas keresés után meg is találták az alkalmas embert Vezéry Ödön vármegyei őrnagy személyében, aki szellemileg és üzletileg is alkalmasnak bizonyult a lapkiadás feladatára, és bebizonyította, lehet életképes, jó hetilapot készíteni. Az újság vezércikkében, a főszerkesztő Boros Samu így jellemezte a lap indulási körülményeit, célját, politikai jellegét: „A közügyek szolgálatában a nemes vármegye érdekeit tartjuk szem előtt elsősorban,... A mi sorsunk a vármegye ügyeivel van szorosan egybe kötve, a mi ügyünk a vármegye érdekeinek hirdetése, amelyek megóvásáért mindenkor kész örömmel fogunk síkra szállni. Ez a hitünk, ez a mi erőnk!"

12 A kormányt támogató lap hetente kétszer, csütörtökön és vasárnap jelent meg. A vezércikk és tárca rovatok mellett tudósított a helyi társadalmi, valamint kulturális eseményekről. A lap többi része hirdetés volt, itt tették közzé a megyei vállalatok az évi mérlegeket, itt jelentek meg a fizetett hivatalos hirdetmények. Vezéry nemcsak kiadónak, de jó lapszerkesztőnek is bizonyult: megmutatta, hogyan maradhat fenn egy újság több mint fél évszázadon keresztül. Ehhez meg kellett tartania az újságírás kényes egyensúlyát közérdek és magánérdek között. Erre kötelezte a vármegyeházzal fennállott viszonya, de az olvasók fokozódó igényeinek kielégítése is befolyásolta. 1903-tól a Jász-Nagykun-Szolnokvármegye Hivatalos Lapja szerkesztését is elindítja, ahol a vármegyei szabályrendeletek és közérdekű határozatok jelentek meg minden héten csütörtökön. Nyugdíjba vonulása után, már csak a Jász-Nagykun-Szolnok-Megyei Lapoknak élt, színházi kritikákat, közigazgatási cikkeket írt, beszámolt a város fontosabb társadalmi eseményeiről. Ő álmodta meg a Jász-Nagykun-Szolnok-Megyei Lapokat, ő választotta ki munkatársait és nevelte ki a versenytárslapok kiváló újságíróivá. 1937. január 27-én, életének 96., lapszerkesztői működésének 47. esztendejében halt meg Szolnokon. A szolnoki újságok nevében Vidor Győző búcsúztatta, Varga József pedig, aki Vezéry örökébe lépett, nekrológjában így emlékezett az egykori „vezérre": „Szelídsége határt szab riportjainknak, tiszta keze közgazdasági cikkeinknek és rá gondolunk... ha a művészetek elhivatottjait kell kritizálnunk, akik ... lehetnek rosszak, tehetségtelenek, de sohasem annyira, hogy a bíráló toll leszúrja őket... A vezér marad, csak az író kéz változik, a fej, amely gondolkodik, a szív, amely érez. A parancsnok marad ő - mindörökké".

13 10 Arató Antal-Szász Andrásné: A Szolnok megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiája, 1868-1972. Szolnok, 1876. 11 Szabó Barna: Lehelkürt-től a Szolnoki Ujság-ig. In: Szolnok. Fejezetek a város múltjából. Szerk. Vidor Győző. Szolnok, 1927. 43-44. p. 12 Jász-Nagykun-Szolnok-Megyei Lapok. 1890. július 6. l.p. 13 Varga József: Régi elvekkel új utakon. In: Jász-Nagykun-Szolnok-Megyei Lapok 1937. február 21. 1. P-197-