Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Pató Mária: Az újságírók doyenje: Vezéry Ödön szolnoki főszerkesztő

Pató Mária Az újságírók doyenje: Vezéry Ödön szolnoki főszerkesztő Jelen munkámat találós kérdésekkel is kezdhetném: Ki az a személy, akit Magyarországon úgy ismertek, mint a leghosszabb című vidéki hetilap legidősebb szerkesztőjét? Ki az, akiről Tabán Gyula szolnoki költő Arcok című versében így írt: „Régen Petőfit látta. Az arcán fiatal derű tavaszi színben pompázik, mint nyíló barackfa, mely az udvaron, amelynek mélyén újságot szerkeszt, ilyenkor vigan termést érlelve már kivirágzik." Ki az, akit Pólya Tibor festőművész Szolnok közismert és közéleti személyiségeiről készített karikatúra-sorozatában megörökített a következő aláírással? Mindent lát, mindent hall, mindent megír, mindent megér. Vidor Győző tanár, korabeli lapszerkesztő így jellemezte: Alacsony termetű volt, piknikus alkat, kopaszodó ősz haj, hófehér hosszú bajusz, vörösödő krumpliorr tette arcát jellegzetessé. Gyönyörű tiszaháti tájszólással beszélt, élvezet volt hallgatni az ajkáról Hamlet vagy III. Richárd monológját.

2 Ő volt Vezéry Ödön főszerkesztő, a századfordulón és századelőn élt hírlapírók nesztora. Róla, aki Szolnok életében, művelődésében fontos szerepet játszott, nagyon keveset és nagyon kevesen tudnak. Lássuk, ki ez a rejtélyes figura! 1 írások Szolnokról szolnokiaknak. Szerk. Szabó Barna. Szolnok, 1933. május. 11. p. 2 Vidor Győző: Borús évek - derűs képek Szolnok város múltjából. Szolnok, 1990. 48. p. -193-