Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Kaposvári Gyöngyi: Irodalomtörténeti kutatások Jász-Nagykun-Szolnok megyében

sok esetben ma már felgyüjthetetlen emlékeket örökítenek meg. Csak néhányat megemlítve: Kisfaludi Sándor: József Attila nyomában Öcsödön (1955.); Császtvai István: Móricz Zsigmond és a Jászság (1955.); Kiss Tamás: Két kisújszállási témájú Móricz-regény keletkezésének körülményei (1956.); Németh Ferenc: Emlékezetes látogatások. Ady Endre Jászberényben (1956.); Kiss Tamás: A Nagykunság világa Móricz Zsigmond művészetében (1959.), Szabó Lajos: 150 éve született. A fiatal Arany János Kisújszálláson (1967.); Komáromy József: Móricz Zsigmond Jászberényben (1969.), és még sorolhatnánk. Az iskolák többnyire számon tartják egykori tanáraik, tanítványaik további tevékenységét, évkönyveikben számos erre vonatkozó adat található. Az örvendetesen fellendülő helyi újság- és könyvkiadás, monográfiák, kalendáriumok is gyakran gazdagítják ismeretlen vagy kevésbé ismert adalékokkal a közös emlékezetet. A megyében rendszeresen jelennek meg irodalmi jellegű kiadványok, helyi szerzők művei. Bár gazdag előzményekre támaszkodhat, Jász-Nagykun-Szolnok megye az irodalomtörténeti kutatás szempontjából mégis részben fehér foltnak számított, az egész megyére kiterjedő, részletes, alapos gyűjtés ugyanis nem folyt. Az eddigi feltáró tevékenység sem területileg, sem időben, sem a személyeket tekintve nem fogta át a régiót. Emellett a kutatók munkáját hátráltatta, hogy nem volt és nem is lehetett teljes áttekintésük a témával kapcsolatban megjelent illetve kéziratban maradt anyagról, hiszen nem állt rendelkezésre nyilvántartás a már feltárt adatokról. így mindenképpen szükségesnek mutatkozott a megyéhez kapcsolódó adatok összegyűjtése. Erre a feladatra vállalkozott a Damjanich János Múzeum, ahol 1987 óta főfoglalkozású irodalomtörténész dolgozik. A helyi igény szerencsésen találkozott egy országos kutatási programmal: Magyarország irodalmi topográfiája elkészítésének tervével. Az irodalmi topográfia az irodalmi emlékhelyek, az irodalom alakjainak, fontosabb eseményeinek és intézményeinek, testületeinek földrajzi kötődését rögzíti. Számos országban készült ilyen munka, és hazánkban is voltak már a XX. század elején hasonló kezdeményezések. Az első olyan könyv, amely az egész országra vonatkozóan közölt adatokat, az 1950-es évek közepén jelent meg. A magyar irodalom helyi hagyományai Vargha Balázs szerkesztésében

1

. A szerzők Budapest esetében kerületenként, a megyéken belül a települések betűrendjében közlik az adott hely irodalmi vonatkozásait. A kötet végén térképeken tüntetik fel a szóba jöhető földrajzi helyeket. A mű jó áttekintést ad a legfontosabb irodalmi emlékekről, bár terjedelmi korlátaiból adódóan nem lehet teljes. E könyv kapcsán indította el a helyi hagyományok országos gyűjtését a Petőfi Irodalmi Múzeum egy pályázat kiírásával, amely mozgalom azonban nem terebélyesedett országos méretűvé. Több megyében folytak viszont a kutatások, és jó néhány publikáció is született a témában.

2 Országos méretű áttekintés nem készült, de számos település, megye vagy tájegység feldolgozta irodalmi hagyományait. 1 A magyar irodalom helyi hagyományai. Az irodalmi szakkörök számára. Szerk.: Vargha Balázs. Készítették: Busa Margit, Kicsi Sándor, Kiss József, Nemeskürty István. (Középiskolai szakköri füzetek.) Bp. Tankönyvkiadó, 1955. 140 p., 7 térkép. 2 Lásd: Lengyel Dénes: Az irodalom helyi hagyományai. = A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. Szerk.: Baróti Dezső. Bp., Népművelési Propaganda Iroda, 1969-70. 15-38. p. -190-