Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Kaposvári Gyöngyi: Irodalomtörténeti kutatások Jász-Nagykun-Szolnok megyében

1985-ben látott napvilágot először Erős Zoltán kézikönyve, a Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig

2

'. Ez a topográfia szintén nem vállalkozik a megközelítő teljességre sem: az általános és a középfokú iskolák tanterveiben, tankönyveiben szereplő magyar írók, költők életrajzával, munkásságával és legismertebb müveikkel kapcsolatos helységeket, földrajzi neveket sorolja fel a helységek betűrendjében - megadva, a település melyik megyéhez tartozik, és körülbelül hol található -, lexikonszerűen tömör adatközlésekkel. Elsősorban tehát az iskolai igényeket igyekszik kielégíteni. Az országos topográfiai gyűjtés központja kezdettől fogva a Petőfi Irodalmi Múzeum volt - mint a szakterület országos múzeuma. 1974-ben vetődött fel ismét a topográfia szükségességének gondolata. A Múzeum ez évben megjelent, 11. évkönyvében Kovács József László tudományos alapossággal megírt tanulmányban foglalkozott a kérdéssel.

4 Szólt arról, mit tartalmazzon a topográfia, mi a képek szerepe, milyen a célszerű szerkesztés, hogy lehet a kapott adatokat térképen is feltüntetni, s végül azt is érintette, mik a topográfia határai. Fontosnak tartotta, hogy szakítsanak a kutatás addigi spontán formájával, és országosan egységes módszerű kérdőlappal vegyék fel az adatokat. Az elméleti előkészítést azonban nem követte a tervek megvalósulása, Kovács József László távoztával a terület gazda nélkül maradt. 1979-ben Bodolay Géza - szintén a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa - részletes kutatási tervet készített. Kidolgozott egy kérdőívrendszert. A kérdőívek három megközelítésben rögzítették volna az adatokat: az első az adott író és egy konkrét helység kapcsolatát tárta volna fel, a második a településből kiindulva vizsgálta volna a különböző íróknak az adott helységhez fűződő kapcsolatait, a harmadik pedig az író életpályáját tekintette volna át a földrajzi helyek szempontjából. A kérdőív rendkívül alapos felmérést eredményezett volna, aprólékos, részletes adatokkal, de a terv nem jutott tovább a megvitatásnál. A topográfiai munka megszervezése nagyobb lendületet 1984-ben kapott. A Petőfi Irodalmi Múzeum ekkor - a korábban lefektetett alapelvekre építve, az addigi tapasztalatokat elemezve - ismét napirendre tűzte a kérdést.

5 Újrafogalmazta a kutatás alapelveit, s a szakemberek véleményét kérte ezzel kapcsolatban. Ekkor az országban már több helyen folytak ilyen jellegű kutatások. A Nógrád megyében kidolgozott és kipróbált munkamódszerek alapján állították össze az adatfelvételi lapokat. A munka megszervezésében és elvégzésében elsősorban a megyei múzeumi szervezetekre kívánt és kíván támaszkodni a PIM. Ez a gyakorlatban úgy valósult meg, hogy a múzeumok, ahol volt muzeológus, beiktatták munkatervükbe a topográfiai gyűjtés megkezdését, ahol nem volt múzeumi szakember, más intézményekkel vették fel a kapcsolatot. A tervek egy adattár elkészítését célozták meg. Ennek érdekében az Irodalmi Múzeum rendszeres tapasztalatcseréket szervezett a muzeológusoknak, tájékoztatott a készülő munkákról, a gyűjtés közben felmerülő kérdéseket szakmai fórumokon megvitatta, arra törekedett, hogy Magyarország irodalmi topográfiája belátható időn belül elkészüljön. A párhuzamos 3 Erős Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig. Bp., Móra Kiadó, 1985. 254 p.Második, bővített, átdolgozott kiadás. Bp., Kis-Lant Kiadó, 1995. 495 p. 4 Kovács József László: A magyar irodalom topográfiája kérdései. = A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Szerk.: Illés László. Bp. Népművelési Propaganda Iroda 1974. 223-236. p. 5 Birck Edit: A magyar irodalmi topográfiáról = Irodalmi muzeológia. Kérdések, célok, eredmények. Bp., Múzsák Közművelődési Kiadó, Petőfi Irodalmi Múzeum, 1988. 35-39. p. -191-