Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Kelemen Éva: Hely-, tájtörténeti és tájökológiai kutatások egy elpusztult középkori mezőváros (Csomorkány) területén

védetté nyilvánítása folyamatban van, mivel az egyetlen olyan középkori mezővárosunk, amelynek ismert a szerkezete és szabad területen fekszik, tehát akadály nélkül kutatható és régészetileg feltárható. így megvan a lehetőség arra, hogy a természeti környezet is viszonylag háborítatlanul megőrizhető legyen. Az 1994-ben kezdeményezett védetté nyilvánítás egységes értékként (kultúrtörténeti, tájtörténeti, természetvédelmi) kívánja megóvni a települést külterületeivel együtt. A tájökológiai vizsgálatok erre a 4 km

2-nyi területre vonatkoznak, amely az ökológiai értékelés, a tájtörténeti, tájvédelmi és természetvédelmi értékek feltárásával és bemutatásával hozzájárulhat a jogi védelem alá helyezéséhez. A templom állagmegóvásához kapcsolódó műemléki felmérés, majd régészeti feltárás és a település geofizikai szondázása 1991 óta folyamatosan valósul meg a szegedi Móra Ferenc Múzeum régésze, dr. Béres Mária irányításával. A múzeum és a JATE Földtani Tanszékének közös műemlék-geológiai vizsgálataiba 1994-ben kapcsolódtam be, elsősorban építőanyag-vizsgálatokkal. A műemlék-geológiai feldolgozás végső célja az ásatás során előkerült valamennyi építőanyag egységes vizsgálata. Ebbe beletartozik a kőzetanyag petrográfiai meghatározása és származási helyének megállapítása, a tégla és habarcsmintákból az abszolút kor meghatározása (termolumineszcens vizsgálat

3

, hidraulikus tényező megállapítása), az adott építőanyag elhelyezése az építéstörténeti periódusokban. /. A csomorkányi templomrom műemlékigeológiai vizsgálata Valamennyi természetes és mesterséges (tégla, tetőcserép, habarcs, vakolat) építőanyag törmelékből került elő és régészeti leletként került feldolgozásra. Ennek során 268 db kőzetminta, valamint nagymennyiségű vakolat (642,8 dkg), habarcs (1142,25 dkg), tégla (6129 dkg) és tetőcserép (8268,28 dkg) értékelésére került sor (1.táblázat). A többszöri átépítés és az újkori rekonstrukció miatt pontos építészeti kort adó minták vételére azonban nem volt lehetőség. A kőanyag petrográfiai vizsgálata során 17 ásvány- és kőzetfajtát különítettünk el, amelyekből a kőzettani meghatározás és a bányahely beazonosítása céljából vékonycsiszolat is készült. A építéstörténet vizsgálatánál azonban csak a legnagyobb mennyiségben előkerült és faragott kőanyagoknak van jelentőségük. Az alsó kréta-korú kárpáti homokkő

4 adja a kőanyag uralkodó hányadát. Az előkerült minták nagy része megmunkált. Nagyon kedvelt építőkő volt a középkorban. Kitűnő tulajdonságai, keménysége, nagy teherbírása, jól faraghatósága miatt sokrétűen használták fel. A kárpáti homokkő utal származási helyére (Erdély, Arad és Hunyad megyei kőbányák), így rámutat a falu, majd a belőle kinövő 15. századi mezőváros kereske3 A termolumineszcens vizsgálatokat az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Szegedi kirendeltsége és a dortmundi Műszaki Főiskola támogatásával Konrád Graef-Dramm végezte a kölni dóm laboratóriumában 1993-ban és 1994-ben. OMvH Szeged, 1993. jún. 2.Ikt.sz:l-76. 4 Bózesi-formáció, cenomán emelet (T.P. Ghitulescu és M. Socolescu 1941). Bányahelyek pl: Bobálna, Bozes, Boiu -18-