Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Tolnay Gábor: Az 1930-as évekbenmegkezdett Alföld-fásítási program egyik tipikus példája: a dévaványai határ fásítása

volt. Ezen kívül a vidékenkénti típusos gyümölcstermesztés és fásítás kialakításának tárgyalását is napirendre tűzték.

41 Egy nagyon jelentős eredményről ad számot a Dévaványai Hírlap, amikor hírül adta, hogy százezer fát ültettek el ősztől tavaszig Dévaványán az 1933/34. esztendők fordulóján. Jelentik, hogy az egyre erőteljesebbé váló Alföld-fásítási akció során Dévaványán az elmúlt ősztől 1934 áprilisáig közel százezer darab facsemetét ültettek el. Ezzel a mennyiséggel Dévaványa nagyon előnyös helyet vívott ki magának a fásítás terén. A község egymaga hetvenezer fát ültetett. Ugyanakkor a magánosok közel harmincezer fa elültetésével vették ki a részüket a fásításból.

42 1934-ben is kivették a részüket a fásításból. Ebben az évben összesen kilencvenezer facsemetét ültettek el. Ezzel Dévaványa a vármegye egyik legjobban fásított községei sorába lépett.

43 Feltehetőleg a fásítási kedv fokozására arról tájékoztatta olvasóközönségét a helyi újság, hogy az országgyűlésen Kállay Miklós földmüvelésügyi miniszter arról tájékoztatta a képviselőket, hogy évente 12 ezer kat. holdat fásítanak az Alföldön.

44 Tavasszal készítettek mérleget az őszi és a tavaszi fásítás eredményéről. Az Alföld-fásítási akcióból Dévaványa a mostani szezonban is alaposan kivette a részét. Az ősz folyamán közel 20 kat. hold területre százezer facsemetét ültetett ki a község. Befásítottak a Vágáson 4 kat. holdat, a Pocoson 5 és fél kat. holdat, a Füzfáson 10 kat. holdat. A facsemete szükséglet 90%-át az állami faiskolából kapták, 10%-ban pedig a községi faiskola fedezte a szükségleteket. A község fásítási akciójának hatása alatt a magánosok is kezdték belátni az erdősítés hasznát. Az elmúlt őszön már sokan voltak olyanok, akik területeik egy részét, főleg a gödrös helyeket, befásítottak. Amikor örömmel számolt be az újság a fásítási akció egyre nagyobb sikeréről, nem mulaszthatta el azt, hogy rámutasson arra, hogy ugyanakkor nagyon sokan irtják is a fát. A tél folyamán mind a község perifériáin, mind messze a határban nagyon sok fát kivágtak. Igaz, hogy erre a tél szigora és más fűtőanyag hiánya késztette a szegényebb embereket. A faültetvények kiirtása azonban mégsem helyes.

45 A község fásítási szándékáról beszélt Szüts Pál községi mérnök is a helyi újság tudósítójának. Elmondta, hogy az 1935. év őszén ismét kilencvenezer facsemetét kívánnak elültetni, amelyből nyolcezer úgynevezett mézelőfa (hárs és szoforó) lesz. Ezzel a méhészek kívánságnak is eleget tesznek. Külön kívánják befásítani a Túrér gödreit, ahol egy kis ligetet szándékoznak nevelni. Más nagyobb munkára sajnos nincs pénze a községnek.

46 Az Alföld-fásítás gondolata talán sehol az Alföldön nem hozott akkora gyakorlati eredményeket, mint Dévaványán, ahol maga Halmágyi Ferenc főjegyző állt az akció élére. Valósággal presztízs kérdést csinált abból, hogy roffi Borbély György, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja, az Alföld-fásítás egyik leglelkesebb propagátorának 41 DÉVA VÁNYAI HÍRLAP - II. évf. 5. szám. - 1934. február 4. 42 DÉVAVÁNYAI HÍRLAP - II. évf. 14. szám. - 1934. április 1. 43 DÉVA VÁNYAI HÍRLAP - II. évf. 40. szám. - 1935. október 7. 44 DÉVA VÁNYAI HÍRLAP - II. évf. 49. szám. - 1934. december 2. 45 DÉVA VÁNYAI HÍRLAP - III. évf. 9. szám. - 1935. március 3. 46 DÉVA VÁNYAI HÍRLAP - III. évf. 45. szám. -1935. november 10. -171-