Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Tolnay Gábor: Az 1930-as évekbenmegkezdett Alföld-fásítási program egyik tipikus példája: a dévaványai határ fásítása

Kunhegyes: A község Alföld-fásítási összeírását és kijelölési tervét 1936-37-ben készítették el.

18 „Az összeírási munka során maradéktalanul végrehajtották azt az elvárást, hogy az 1920-tól telepített erdőket, gazdasági fásításokat és fasorokat külön feltüntették. Ezzel mintegy jelezték az 1920-tól 1936-ig eltelt időszak fásítási teljesítményét. Az összeírás során találtak 1920 előtt telepített erdőt 48,3 kat. holdon, facsoportot 0,23 kat. holdon, fasort 7,3 kat. holdon. Kijelöltek erdőt 511,2 kat. holdon, facsoportot 1,24 kat. holdon és fasort 59,0 kat. holdon. A kijelölt erdőtelepítésből 27,1 kat. holdon már elvégezték az erdőültetést, mégpedig önkéntes felajánlásra. Ennél sokkal jelentősebb, hogy a létesítendő fasorok közül már 45,7 kat. hold a kijelölés időpontjában már megvolt. Ezt is önkéntes felajánlásra telepítették, hiszen a kijelölések előtt csak úgy folyhatott a munka. Mind az erdőtelepítési, mind a fasorültetési munkában a közösségek, Kunhegyes nagyközség és a Kunhegyesi Legeltetési Társulat jártak az élen. Olyannyira, hogy az utóbbinak már fasor telepítését elő sem írták, mert előzőleg birtokát megfelelően körülszegélyezte fákkal. Tehát igazolták azt a minisztériumi véleményt, hogy leginkább a közületek fásításait kell támogatni, mert ők tényleg hajlandóságot mutatnak a telepítésekre. Mindezek után természetesen érdekel bennünket, hogy a kijelölt telepítésekből 1944 őszéig mennyit végezhettek el. Legközelebb 1947-ben készült felmérés, de csak kimondottan az erdőterületekre, a fasorokra, facsoportokra vonatkozóan nem. Mégis Kunhegyes határában 95 kat. hold erdőt találtak. A növekmény tehát 19.6 kat. hold. Ha ehhez hozzávesszük a háborús fahiány által kitermelt állományokat (az úgynevezett Kossuth-kertet vágták ki), jelentősnek mondható a növekedés a kijelölést követő hét esztendő alatt. 19 Kunhegyes példáján azt láttuk, hogy a községben - főleg a birtokközösségek - igyekeztek a fásítást megvalósítani. Ezzel igazolták azt a központi - elsősorban Kaán Károly által megfogalmazott - elképzelést is, hogy a jogi személyek érdemlik meg a legnagyobb támogatást. Ugyanakkor azt is mutatta ez a példa, hogy nem volt hatástalan az Alföldfásítási propaganda sem. A birtokosok egy része felismerte a fásítás szükségességét és elkezdte azt megvalósítani.

20 Kunmadaras: Általában a birtokok körülfásítását úgy igyekeztek kijelölni, hogy azok lehetőleg ne zavarják a mezei munkát. Ezért például a vonalas létesítmények (utak, csatornák stb.) mellé írták elő a fásítást. A törvényben előírt „tervszerű elrendezés" így természetesen csorbát szenvedett. Kunmadaras esetében fennmaradt a fásítási terv munkapéldánya, amelyről az összeírást végző mérnökök szakértelmére és munkavégzésére is következtetni lehet.

21 Kunmadarason is lehetett találkozni a gazdák fásításellenességével. Túlnyomó többségük nem szívesen fogadta a fásítási programot. Legtöbben csak a tanyabejáró fásítását vállalták, azt tartották szükségesnek, egyéb erdő telepítéséről hallani sem akartak. Kollwentz Ödön visszaemlékezései '" szerint a kisparasztok voltak a legjobban fásításellenesek. Túrkeve: A város határából a XIX. század végén végrehajtott első üzemtervezéskor „elfogyott" az erdő. így a fátlan alföldi városnak különösen sokat jelentett az Alföld18 Sz. M. L. - XV. 2. - Fásítási térképek. Kunhegyes. - Közli: OROSZI S.: i. m. 82. p. 19 OROSZI S.:i.m.- 82-83. p. 20 OROSZI S.: i. m. - 87. p. 21 Sz.M.L. - XV. 2. - Fásítási térképek. Kunmadaras. - Közli: OROSZ S. i. m. 56. p. -164-