Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Tolnay Gábor: Az 1930-as évekbenmegkezdett Alföld-fásítási program egyik tipikus példája: a dévaványai határ fásítása

A község környékének fásítása Dévaványa három szempont szerint lehetett érdekelve az Alföld-fásítás során: a szikesekfásítása, az árterek fásítása és a vonalas létesítmények fásítása terén. Az eddigi feltárások során a község környékét Oroszi Sándor, a mezőgazdasági (erdészeti) tudományok doktora kutatta, de magát a dévaványai viszonyokat nem tárta fel. A gyomai, a karcagi, a kisújszállási, a kunhegyesi, a kunmadarasi, a túrkevei viszonyok nagyon hasonlítanak a dévaványai körülményekhez. Mielőtt a dévaványai viszonyok bemutatásához, tárgyalásához hozzáfognánk, tekintsük át a környék viszonyait Oroszi Sándornak már idézett kitűnő monográfiája alapján. Természetesen mindezt csak abban a mélységben tudjuk megtenni, amennyire ezt Oroszi Sándor bemutatta tanulmányában. Gvoma: A Békés vármegyei Gyomán 1930 őszén a község 53 kat. hold „zsombékos"

11 legelőjét kívánták befásítani. A hivatalosan megigényelhető 50 P/kh fásítási kölcsönön túl szerettek volna a „zsombékok szétverése" címen is pénzt kapni, mert a területegyengetés után gőzekeszántással kívánták a talajt előkészíteni. Ezt a szétverést amolyan ínségmunkának szánták, hiszen a munkanélküliek száma ebben az időben a hatszázat is meghaladta Gyomán. Ezen az alapon kértek kat. holdanként 150-160 pengőt a zsombékok elegyengetésére. Az államháztartásnak ezt nem állt módjában fedezni. Volt azonban példa arra is, hogy igyekeztek a fásítás kötelező végrehajtását elodázni. Pl. két gyomai birtokos a kötelezően előírt fásításra azért kért 1944 áprilisában (!) haladékot, mert katonai szolgálatot teljesítettek.

13 Karcag: A gazdák fásításellenességével találkozhatunk Dévaványa környékén is. Karcag fásítási tervében

14 találunk erre is bejegyzéseket. Az 50 kat. holdon felüli birtokosok között jelentős számban akadt olyan gazda is, aki nem akart tudomást venni a fásítási előírásokról. Sőt, ellenkezett azzal. Több helyen található ilyen bejegyzés a nevek mellett: „Nem akar erdősítenü", „Nem akar semmit ültetni, erősen agitál!". Az egyik karcagi ügyvéd volt a fásítás legnagyobb ellensége: „Nem akar erdősíteni semmit, törvénytelennek tartja és izgatott ellene!" - olvasható a neve mellett.

15 Kisújszállás: A kijelölt terület kimondottan szikes erdőtelepítésre volt alkalmas. Feltehetőleg ez is indokolta, hogy az Alföld-fásítás hírére már 1923-ban Kisújszálláson városi szabályrendeletet alkottak, amelyben a lakosság belterületi fásítását szorgalmazták.

16 Azonban - később - már a csemetekert bővítése terén nem volt ilyen engedékeny a városi önkormányzat, amikor a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara segítségét kérte ennek megakadályozására.

17 11 Zsombék: Sűrű csomókban növő lápi növényeknek a lápból gyakran egy méter magasságig is kiemelkedő, oszlop- vagy kéveszerű, erős, vastag fonadéka. Az Alföldön valaha nagy területeket borított. - Ingoványos, vizenyős lapályból imitt-amott kiálló gyepes hant, domb. - Réteken, legelőkön füvei benőtt vakondtúrás. - Irodalom: A magyar nyelv értelmező szótára. - VII. kötet. - 647-648. p. 12 a./ OROSZI S. i.m. 31. p. b./ Magyar Országos Levéltár (A továbbiakban: O.L.) K-184. szekció 28.184/1931. 13 OROSZI S. i. m. 73. p. O.L. - K-184. szekció 238.924/1944/A-2. 14 Szolnok Megyei Levéltár - Szolnok. (A továbbiakban: Sz.M.L.) - XV. 2. Fásítási térképek Karcag. Idézi: OROSZI S.: i.m. - 64. p. 15 OROSZI S.: i.m.- 64. p. 16 OROSZI S.: i. m. - 40. p. 17 OROSZI S.: i. m. - 74. p. -163-