Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Tolnay Gábor: Az 1930-as évekbenmegkezdett Alföld-fásítási program egyik tipikus példája: a dévaványai határ fásítása

1920. október 27-én került sor az Alföld fásításával foglalkozó minisztériumi értekezlet megtartására, amelyen Kaán Károly h. államtitkár elnökölt. Ezen rögzítették a legfontosabb tennivalókat. Ennek hatására és következményeként jelent meg a 19.605/1920./I-A. F.M. számú felhívás, amely a fásítás előmozdításáról intézkedett. Majd a 149.424/192l/A-3. F. M. számú utasítással létrehozták az Alföldi Erdőtelepítési Szaktanácsot, amelynek elnökévé Kaán Károly helyettes államtitkárt nevezte ki Nagyatádi Szabó István

8 földművelésügyi miniszter. Az 1922-ben kiadott miniszteri rendelet 931/1922/I/A-3. F. M. számú - az Alföld-fásítással kapcsolatos kísérletek ügyét rendezte. Az Alföld-fásítás kezdeményezői és hívei kezdettől fogva egy törvényben szerették volna megfogalmazva látni ennek a nagy jelentőségű munkának a céljait, a végrehajtás menetét, az egész folyamat megvalósításának ütemét. 1922-ben úgy tűnt, hogy ez közel áll a megvalósuláshoz. Ezt a törvényt végül Kaán Károly és munkatársai megfogalmazásában került összeállításra. Ezt terjesztette azután Nagyatádi Szabó István miniszter először a mezőgazdasági kamarák, az Országos Gazdasági Egyesület és az Országos Erdészeti Egyesület elé abból a célból, hogy megvitassák. Majd a módosítások után 89. szám alatt 1923. március 7-én került megvitatásra a Nemzetgyűlés elé, ahol azután néhány apróbb módosítás után elfogadták.

9 A törvény végrehajtási utasítása - a 7444/1925. F. M. számú rendelet - csak 1925-ben jelent meg. Az Alföld fásításának - szakmai szempontból - a következő területeit különböztethetjük meg: - a homokos vidékek fásítása (Szeged, Kecskemét, Szabadka stb.) - a szikesek fásítása [Büdszentminhály (ma:Tiszavasvári), Kisjenő (Chisjnau-Cri§, Románia), Tiszapolgár (ma: Polgár), Karcag, Kisújszállás, Dévaványa, Tiszacsege, Kisköre, Jánd], - az árterek fásítása (Körös-Tisza-Maros Ármentesítő Társaság árterei - így Dévaványa ártere is), - a vonalas létesítmények (utak, vasutak fásítása - Dévaványa ebben is érdekelt volt), - az erdősávok (Mezőhegyes).

10 6 KAÁN KÁROLY: (Nagykanizsa, 1867. július 12.-Bp., 1940. január 21.) erdőmérnök, az M.T.A. levelező tagja, a magyar erdészet kimagasló egyénisége. A Földművelésügyi Minisztériumban szolgált 1908-tól, ahol 1916-ban az állami erdők főosztályának élére kerülve újjászervezte az állami erdők irányítását. Az erdőgazdaság fejlesztését nem elkülönített szakmai kérdésnek tekintette. Ezért volt híve az állami beavatkozásának az erdőgazdaságba. Különösen sokat foglakozott az Alföld fásításával, valamint a természetvédelemmel. - Főbb müvei: A természeti emlékek fenntartása (Bp., 1909.); Erdő-gazdaságpolitikai kérdések (1920); A magyar Alföld (Bp., 1927.); ^4 magyarfölde^., 1928.); Az alföld problémája (Pécs, 1929.); Természetvédelem és a természeti emlékek (Bp., 1931.); Alföldi kérdések (Bp., 1939.) 7 KAÁN Károly: Erdőt az Alföldre. Bp. 1920. Országos Erdészeti Egyesület. - 12 p. 8 SZABÓ ISTVÁN (Erdőcsokonya, 1863. szeptember 17. - Erdőcsokonya, 1924. november 1.) Választókerülete miatt - megkülönböztetésül - Nagyatádi Szabó. Politikus, a Kisgazdapárt megalapítója, miniszter. 9 Az 1923. évi XIX. számú törvénycikk. 10 OROSZI Sándor: Az Alföld-fásítás a két világháború között Magyarországon. - Bp. - Szolnok, 1990. NEFAG - OEE. - 150 p. - (Erdészettörténeti Közlemények I.) -162-