Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Buschmann Ferenc: Természetkutatás a Jászságban

behatásra - a mai körülményekben ez alatt leginkább az antropogén beavatkozásokat kell érteni - jelzésértékűen (pl. részleges vagy teljes eltűnésükkel) reagálnak, miközben a laikus szemlélő számára úgy tűnik, hogy az égvilágon semmi nem változott. Ezt az általános érvényű megállapítást tovább bonyolítja a mezőgazdaság nagyarányú térhódítását követő szétmozaikolódás, a maradvány természeti élőhelyek egymástól való fokozatos elszigetelődése, populációs izolálódása, belső fejlődésük strukturális irányváltozása (amely ugye érthetően leginkább csak negatív), és itt, ezen a ponton lép be a képbe, és merül fel hangsúlyozottan a természetvédelem fontossága, mint ugyancsak cél- és továbblépési kívánalom. Természetesen a faunakutatás-jellegű lepkegyűjtéshez még számos fontos tényező tartozik, pl. az, hogy a fajok több mint 90%-a éjszakai állat, így értelemszerűen azok csak akkor gyűjthetők: ezeket most nem részletezem. Az alapvető szempont azonban az, hogy minden körülményt figyelembe kell venni, mindent együttesen kell mérlegelni, mert csak valamennyi élőhelyi adottság és sajátosság ismeretében lehet vizsgálat és megállapítás tárgyává tenni egy-egy kutatott részegység lepkefaunáját, továbbá azt a biocönózist, amelyben a szóban forgó állatfajok az élettevékenységeiket kifejtik. Mindezt a múlt és a jelen függvényében! Ez pedig már sokrétű, és igen alapos ismereteket követelő, bonyolult tudomány, azaz: az ökológia szerves része. Az eddig elmondottaknak egyik legalapvetőbb sarokköve pedig a biztos faj ismeret. Itt nem kevesebbről van szó, mint csupán a nagylepkék esetében több mint 1300 állatfajról. Ha a molylepkéket is ide csatolom - és mért ne tenném -, újabb 2600 fajról, tehát összességében majdnem 4000 lepkefaj felismerési képességéről, és ezzel még közel sincs vége! Ugyanis a lepkék hernyó alakjukban növényeken élnek. Éppen ezért egy faunakép meghatározásához elengedhetetlenül szükséges a növényzetet alkotó növényfajok ismerete, ez pedig 2500 növényfaj ismeretét igényli. Ebből következik, hogy a faunakutatás nem egyszerűen csak lepkefogás, hanem az elmondottak együtteséből adódóan: természetkutatás. Ha visszatekintek az elmúlt több, mint huszonöt évben folytatólagosan elkövetett „lepkepusztítói" tevékenységemre, annak látható és kézzelfogható eredményei a következők: két könyv, 29 szakcikk, 48 ismeretterjesztő, elsősorban természetvédelmi témakörű megjelent írásmunka, három természetvédelmi terület, másik háromban való továbbá a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet kialakításában történt - aktív részvétel, és az a jelen pillanatban 26.000 példányos Jászság centrikus lepkegyűjtemény, amely a Jász Múzeum tulajdonát képezi: szakszerű, biztonságos tárolása úgy tűnik ebben az évben - egyben remélhetőleg hosszú távra - megoldódik. Ehhez csatlakozik az ugyancsak általam létrehozott, s jelenleg mintegy 500 növényfaj kb. 1500 tételéből álló herbárikus anyag, azaz: növénygyűjtemény, amely a Jászság növényvilágának egyfajta keresztmetszetét adja. Mindezt egyedül, a státuszbesorolásomtól függetlenül amatőrként, és az idei év kivételével jószerével külső segítség és támogatás nélkül hoztam létre. Mindezt azért tartottam szükségesnek elmondani, mert tudomásom szerint a Szolnok megyei múzeumi szervezeten belül az ilyen jellegű és szintű természettudományi gyűjtemény egyedülálló, így azt hiszem, a kollégák többségének ezen a tények és adatok a közlésével teljesen újat mondtam. Az 1998-as év bizonyos vonatkozásokban az előképzettségem és státuszomnál fogva örökletes amatőrként folytatott természetkutatói tevékenységem mondhatni mély-156-