Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Vadász István: Az öntevékeny társadalmi szervezetek (egyesületek, alapítványok) történeti földrajzi elemzése Magyarországon 1878-1996 között

Vadász István Az öntevékeny társadalmi szervezetek (egyesületek, alapítványok) történeti földrajzi elemzése Magyarországon 1878-1996 között l. A civil szervezetek, mint a társadalmi-politikai innovációs folyamat egyik megjelenési formái A civil szervezetek térbeli és időbeli terjedésének történeti földrajzi elemzése lehetőséget ad arra, hogy ennek a társadalmi-politikai innovációs folyamatnak az egész országra kiterjedő, mintegy 120 esztendős tendenciáját áttekintsük. Ezek a szervezetek ugyanis nem pusztán az új társadalmi tevékenységek letéteményesei, hanem a gazdasági innovációk befogadásának is előmozdítói, sőt ösztönzői. Tehát ezen innovációs rendszerek - vagyis a civil szervezetek - területi, településhálózati eloszlása, térségi jelenléte vagy hiánya tájékoztatást adhat más aktivizációs folyamat helyzetéről, azok hordozóiról avagy hiányáról is (RECHNITZER J. 1993). A társadalmi-politikai innovációs rendszerek térbeli és időbeli elemzésekor tehát földrajzi diffúziós vizsgálatról van szó (NIKODÉMUS A. 1991.), melynek tendenciája hosszabb távra is tanulmányozható. Ez azért is indokolt, mert az eddigi hazai kutatások az utóbbi évtizedben elsősorban a gazdasági-műszaki innovációs jelenségek elemzésére koncentrálta, ám mindig jelentős hangsúlyt kapott a társadalmi-politikai innovációs térbeli folyamatok feltárásának igénye is (mely ez idáig elmaradt). Az innováció terjedésének földrajzi megközelítése szempontjából nagyon fontos megállapítás, hogy a településhálózat egyes pontjai más-más innovációs potenciállal rendelkeznek, melynek nagy szerepe van egy-egy új folyamat térbeli terjedésekor. Történeti földrajzi elemzésnél viszont egyfajta regionális különbség is kimutatható: a múlt század végétől más-más utat jártak be az alföldi települések, illetve az ország más részeinek helységei. Ez a tendencia azonban mára nem igazán jellemző, a mai képet inkább a településhálózat eltérő elemeiből adódó, de részben a tradíciókhoz kötődő, differenciáltabb innovációs potenciál határozza meg (VADÁSZ I. 1999). -149-