Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Vadász István: Az öntevékeny társadalmi szervezetek (egyesületek, alapítványok) történeti földrajzi elemzése Magyarországon 1878-1996 között

//. Az ország nagyobb régiói közötti történelmi különbségek mérséklődése a civil szervezetek térbeli elterjedése alapián Ha az ország településeinek egészét akarjuk áttekinteni, akkor egy olyan - akár egy évszázadot is átfogó - folyamatelemzés is indokolt, amely a jelenség tradicionális-kulturális vonatkozásainak feltárására irányul. Ebből a szempontból érdemes összevetnünk az egyesületek, alapítványok 1878-beli és 1990 körüli településenkénti elterjedését. Ez a két időpont a civil szerveződések kezdeti szakaszának bemutatására is alkalmas. a) Az Alföld A két időmetszet elkészítésekor kiderül, hogy az Alföld településein 1878-ban a civil szervezetek több, mint 80%-a mezővárosokban (82 alföldi mezőváros közül 72-ben volt valamilyen bejegyzett társulat), 1990 körül pedig kereken 75%-a működött városokban. Más megközelítésből az is leszögezhető, hogy 1878-ban az alföldi településeknek mindössze 21%-a, 1990-ben pedig 35%-a rendelkezett valamilyen öntevékeny társadalmi szervezettel. Tehát a polgárosodás folyamatának „két kezdetén" (1878-ban és 1990 körül) az alföldi települések közül elsősorban a központi szerepkörű/funkciójú települések kapcsolódtak be ebbe a fontos innovációs folyamatba (VADÁSZ I. 1998). A településenkénti megoszlás vizsgálatakor az is megfigyelhető, hogy ez a bekapcsolódás a centrumok esetében is igen eltérő mértékű. 1878-ban 21 olyan települést találunk az Alföldön, ahol legalább 10 egylet, társulat működik (1. ábra). Az akkori vármegyei székhelyek vagy korábbi kiváltságos kerületi székhelyek mellett megtalálhatók ebben a településmezőnyben a népes, nagyhatárú mezővárosok. Jellemző azonban, hogy az Alföld korabeli egyleteinek 56%-a ezen a 21 településen tevékenykedett. Több, mint 100 évvel később, a polgárosodás második kezdetekor hasonló kép tárul elénk. 1990-ben az Alföldön 19 olyan települést találtunk, ahol legalább 10 bejegyzett társadalmi szervezet működött (2. ábra). A települési kör ugyanaz, az összes szervezeten belüli részesedési arány is majdnem megegyezik (56,9 %) az 1878. évi értékkel. Lényegi különbség viszont, hogy 1990-ben a megyeszékhelyek súlya jelentékenyebb (a társadalmi szerveztek 38%-át adják). Tehát ez is jelzi, hogy a városhálózat magasabb hierarchiaszintű elemei igen fontos szerepet töltöttek be a társadalmi-politikai megújulási folyamatban. Az időmetszetek összevetéséből egyértelműen megállapítható, hogy a társadalmipolitikai innovációs folyamatok térbeli terjedését az Alföld városaiban elsősorban az intézményi-infrastrukturális környezet és a szellemi erőforrások milyensége határozza meg. Tehát ebben a szociálisan, kulturálisan tagolt térségben a folyamat kezdetekor az un. „hierarchikus" diffúzió a jellemző. Bizonyos térségekben (pl. a Hajdúságban, a nagykun, jász mezővárosok övezetében), illetve egyes tevékenységi körök esetén (pl. gazdakörök) azonban az ún. „szomszédsági forma", illetve a „stimuláló" diffúzió a meghatározó. -150-