Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Szabó István: BesenyszÖg történeti adatai

mátus településeken filiák alakuljanak ki (Jászkiséren például). Később, az egyházmegye gazdasági megerősödése után ez a törekvés határozottabbá válik és egyre kevésbé álcázott. Hiszen az egyházi főhatóság immár nemcsak azt bírja el, hogy átmenetileg egy-egy község nem adózik, hanem azt is, hogy ha jelentős kedvezményekhez jut. Az ekkor induló nagyobb arányú templomépítések mutatják ezt, melyek sorában különös jelentősége van Nagyiván megalapításának. Ez a török alatt elpusztult káptalani falu 1765-ben telepedik újra boconádi és hevesi jobbágyokkal, s az egri egyházi birtokokról toborzott lakossággal. A mostoha földrajzi viszonyok ellenére is fontos telepítés, mert itt nem lakik senki, ugyanakkor beékelődik a Tisza jobb partjának egységes, bár ekkor már Egyekkel és Polgárral megtört tömbjébe. Jelentőségének, kulcsszerepének megfelelően rangos templomot, paplakot kap. Csakúgy, mint Tiszapüspöki, amely ugyancsak egri püspöki birtok és a legdélibb olyan bázishelynek számít a terjeszkedés számára, ahonnan kiindulva be lehet keríteni 5. kép. a) A szögi híd a Fecske lyuknál; b) Fecske lyuki részlet a református Nagykunságot. E tervek megvalósításában jelentékenyen segít az az Orczy István, aki nemcsak az egri püspök jószágigazgatója, hanem jász kapitány is és katolikus főúr lévén, a terjeszkedésnek azt a másik módját gyakorolja sikerrel, hogy református vagy református többségű közösségekben alapít plébániákat. Ezt a telepítési politikát éli meg és bizonyítja hatalmas határával Besenyszög, hiszen ezzel bele illeszkedik az Orczy birtokoknak abba a rendszerébe, ami megakadályozta a tanyavilág kialakulását. Ezt néprajzi gyűjtések is igazolják: „nem tanyás település, határában csak uradalmi, gazdasági központok voltak."

20 Jóval később, csak századunk húszas éveiben lett tanyás a határ, de ez már egy más okok miatti késői tanyásodás, csakúgy, mint Szolnok városáé is. Mindezek a tények egységesen meghatározták Besenyszög népességének társadalmi státusát. A lakosok cselédek voltak, kevés volt közöttük a gazda. Az 1784-87 közötti állapotokat mutató II. József-féle népszámlálás, amely 1 papot, 5 nemest, 29 parasztot, 28 polgár és paraszt örökösét, 35 zsellért, 28 egyéb kategóriába sorolt személyt, 85 egy és 19 SZABÓ L. 1992. 123-125. p. 20 (szerk.): TÓTH T. 1980. 107. p. -143-