Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Puskás Zoltán: Hangszerkészítő műhely Tiszaroffon

3 db Furulyatest (félkész és elkezdett darabok) 1 db Lábítós köszörű (hajtókerékkel ellátott szíjas köszörű, két forgó köszörűkoronggal, a hajtókereket a taposópedállal összekötött szíj hajtja) A műhely tartozékai tulajdonképpen megfelelnek egy hagyományos falusi asztalosműhely berendezésének, néhány speciális sablont, szerszámot leszámítva. (7. kép) Rab István a szerszámkészlet egy részét vásárlás útján szerezte be, más darabjait pedig maga készítette el. A faanyagot, az említett módon, a Tisza melletti erdőrészből gyűjtötte be vagy régi elhasználódott bútorok borítólemezeiből alakította át, amely nagy kincs minden hangszerkészítő számára. Sajnos a szakma sem a családban, sem az egykori lakóhely környékén nem öröklődött tovább. A mester, hajlott kora miatt, mára mind a háztól, mind a műhelytől megvált és a karcagi Szociális Otthonba kényszerült. A muzsikálás öröméről azonban nem mondott le, ünnepnapokon szívesen játszik barátainak, lakótársainak az általa készített hangszerek valamelyikén. Irodalom Bartók Béla: Magyar népi hangszerek. In: Bartók összegyűjtött írásai I. Budapest, 1966. 357-366. Darvas Gábor: Évezredek hangszerei. Budapest, 1961. Magyar Néprajzi Lexikon 2. kötet. Budapest, 1982. 632-633. Mandel Róbert: Hangszerész mesterség. Budapest, 1986. Mandel Róbert: Magyar népi hangszerek. Budapest, 1986. Manga János: Magyar népdalok, népi hangszerek. Budapest, 1969. Van Der Meer, J.H.: Hangszerek. Budapest, 1988. . Ortutay Gyula: Variáns, invariáns, affinitás. MTA Közleményei. Budapest, 1959. 195-238. Sárosi Bálint: Hangszerek a magyar néphagyományban. Budapest, 1998. Szatyor Győző: Fából készült hangszerek. In: Faművesség. Budapest, 1986. 150-155. Vértes László: Aurignaci kultúrák Magyarországon. In: Az őskor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon. Budapest, 1965. 172-184. -110-