Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Pintér László: Egy leégett tetőszerkezetű Árpád-kori veremház Mosonszentmiklós, egyéni földek lelőhelyről

5. kép. Az északnyugati negyedben lévő gerendamaradványok zsaszínűre égett egy kis területen. A kemence oldalfalai a megmaradt magasságig csupán alig égtek ki (2. kép). A sütőfelület átmetszésekor a kemencetapasztásban sem cserepet, sem állatcsontot nem találtunk. A ház betöltésében alig volt lelet. Néhány állatcsont egy legömbölyített szélű bográcsperem hat darab apró jellegtelen oldaltöredék. (Kettőn bekarcolt hullámvonaldísz részlete.) A ház korát a falu más objektumaiban talált jellegzetesebb leletek, illetve III. Béla rézpénzei alapján a 13. század második felére keltezzük. A ház északi felében igen sok észak-dél irányú, majdnem teljes hosszában megmaradt elszenesedett faág maradványait bontottunk ki, míg a déli oldalon lényegesen kevesebb volt az elüszkösödött famaradvány (1. kép). Az elszenesedett gerendák többnyire egymással párhuzamosan helyezkedtek el, merőlegesen a nyeséskor felszínre került, hossztengelyben húzódó gerendára (6. kép). Az elszenesedett ágak környékén az agyagpadló enyhén átégett. Már a nyeséskor is észlelt elszenesedett szelemengerenda a padló fölött 20-25 cm-re helyezkedett el, a szarufák maradványait viszont csak a ház gödrének kibontásakor találtuk meg, mivel azok maradványai szinte közvetlenül a padlón feküdtek (5. kép). Ennek az okát abban kereshetjük, hogy a vékonyabb szarufák hamarabb elégtek, s az általuk tartott föld súlya alatt megroppanva a ház gödrébe rogytak, s a vastagabb szelemengerenda csak ez után szakadt be a ház gödrébe. Ebből kitűnik, hogy a háznak földfedésűnek kellett lennie, hiszen azon túl, hogy a szelemengerenda és a szarufák szintkülönbségét leginkább így lehet magyarázni, maga a tény, hogy az elszenesedett faszerkezet fennmaradt, sem magyarázható másként. Ugyanis miután a veremház tetőszerkezetének fa alkotóelemei kigyulladtak, s a félig elégett fagerendák megroppanva a tetőt borító föld súlya alatt a ház gödrébe rogytak, a föld befedte a félig elégett elszenesedett gerendákat, s megakadályozta a további égést. A ház keleti oldalfala előtt, a hossztengelyben elhelyezkedő cölöplyuk fölött szintén elszenesedett famaradványokat találtunk, ami a félig elégett ágasfa maradványa lehet. Az elszenesedett fagerendák méreteiből is következtetni lehet a házfedés módjára. A félig elégett szelemengerenda szélessége 10-13 cm között mozogott a bontás után. A szelemen eredeti vastagságának kiszámításakor figyelembe kell venni, hogy az égés során térfogatának legalább 15-20%-t elveszti, továbbá a feltáráskor is óhatatlanul sérül, veszít eredetei méretéből. A szarufáknál mért legnagyobb szélesség 6-8 cm, amihez szintén hozzá 464