Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Pintér László: Egy leégett tetőszerkezetű Árpád-kori veremház Mosonszentmiklós, egyéni földek lelőhelyről

6. kép. A veremház északi felében lévő elszenesedett famaradványok kell számítani a fentebb említett veszteségi százalékokat. Ezen elgondolás alapján a szelemennek 14-20 cm közötti átmérővel kellett rendelkeznie, s a szarufák mérete 8-12 cm között mozgott. Véleményem szerint nád vagy széna fedéshez fölösleges lett volna ilyen méretű gerendákat alkalmazni. Kiszámítható, hogy földfedés esetén a tető egy-egy oldalát kb. 40 cm vastagságban beborító földréteg milyen súlyt képvisel, (kb. 8 tonna) és ilyen súly megtartásához az imént leírt gerendaméretek tökéletesen megfelelnek. A veremház padlójára rogyott szarufák fekvése egymástól való távolsága igen érdekes dologra hívja fel a figyelmet. Ugyanis a leginkább megmaradt - a ház északnyugati negyedében és a kemencéhez közel eső részen, illetve a bejárattal szemben közvetlenül a tanúfal előtt elhelyezkedő - gerendamaradványok egymástól való távolsága nem lehet véletlenszerű (2. kép, 5. kép). Az imént leírt helyeken a gerendamaradványok eredeti helyzetükben egymással párhuzamosan helyezkednek el, ami arra utal, hogy a szarufákat ebben az esetben lényegesen sűrűbben rakták fel mint ahogy azt eddig általában feltételeztük. Az egymással párhuzamos gerendamaradványok közötti legnagyobb távolság 17 cm a legkisebb 2 cm. Ez arra utal, hogy a szarufák között mindössze egy favastagságnyi hely lehetett, s oly sűrűn helyezkedtek el, hogy a szelemengerendánál egymáshoz támaszkodtak, s így a gerendák elcsúszását is megakadályozták anélkül, hogy valamilyen más módon rögzíteni kellett volna azokat (3. kép). Ez a fedési mód viszont egy olyan építési technikát feltételez, amikor a ház vermét előre kiássák, s csak ezután kezdik megépíteni a tetőt. (A sűrűn rakott szarufák nagymértékben gátolták volna a gödör kiásását.) A gerendák közötti 10-12 cm távolságot fakéreggel, vékony gallyakkal majd szénával tömhették ki, ami megakadályozta, hogy a tetőt borító föld a ház belsejébe peregjen. Az Árpád-kori házrekonstrukciós elképzelésekhez újabb adatokkal járul hozzá a Mosonszentmiklóson feltárt lelet. Az ásatásokon csupán a hossztengely két végén előkerülő egy-egy cölöplyuk utal az ágasfás szelemenes tetőszerkezetre. A bemutatott lelet szemléletesen tárja elénk ezt a tetőfedési módot és egyfajta szerkezeti megoldásra is rámutat. Természetesen az itt felvázolt szerkezeti megoldás csupán egy lehetett a sok közül, amit vidékenként más és más variációkban alkalmazhattak. Főbb vonásaiban azonban általánosnak tekinthető. 465