Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Benkő Elek: Régészeti megjegyzések a székelyföldi lakóházak középkori történetéhez

keltezhető cserepeket tapasztottak. A ház K-i térfelének feltárt részén tüzelőnyom nem mutatkozott. Mint említettük már, a 2-3. ház alatt további középkori házmaradványok rejlenek a földben, melyek feltárására remélhetőleg 2002-ben kerül sor. Közülük különösen fontosnak ígérkezik a 4. számmal jelölt, részben talán még földbe mélyített épület, melynek igen változatos lenyomatokat mutató paticsleleteiből fentebb már válogatást közöltünk. Az új ásatások fontos eredménye, hogy a 14. század derekától a következő század első feléig terjedő „sötét" időszakot végre nem hipotetikus házalaprajzokkal, hanem valós maradványokkal tölthetjük ki. Ezek a leletek - egyelőre - nem igazolják azt a korábbi elképzelést, hogy a többosztatú házak a földbe ásott, egysejtű épületek belső osztásával alakultak volna ki. Hasonlóképpen nem igazolódott az a néprajzos oldalról érkezett fejlődési séma sem, amely a 14-15. századi lakóépületek bejáratát a rövid házoldalra valószínűsítette, a kétosztatúvá válást pedig a lakóhelyiséghez épített további helyiséggel képzelte el, amely nem érte át a ház teljes szélességét, hanem szabadon hagyta a rövid oldalon lévő bejáratot. Ezzel szemben az előkerült lakóházak bejárata kivétel nélkül a D-i hosszú házoldalon helyezkedett el; a bejárat fölé a 15. század elején már valamilyen ereszt is építettek. Abban feltétlenül igaza volt a néprajzi teoretizálásnak, hogy a 14. századra már kétosztatú házakkal számolt, a ház szélességét el nem érő, kamra funkciójú terek feltételezését a régészeti leletek azonban nem erősítették meg. A funkció kérdése egyébként is bizonytalannak tűnik: a fiatfalvi korábbi ház (A periódus) mindkét helyiségében agyagkemence volt, ami a kamra szerepet nem támasztja alá. Máskor - gyakrabban - a második helyiség fűtetlen volt, ami viszont a fenti lehetőség mellett szól. Általában a tüzelők elhelyezkedése némi bizonytalanságot, kiforratlanságot tükröz. Helye változhatott a fűtött helyiségen belül, és kialakítása sem volt egységes: Fiatfalván a kemence enyhe agyagpadkán helyezkedik el, míg Székelykeresztúron a kemencealj a padlóba mélyed, ami inkább az Árpád-kori házak hagyományaira emlékeztet. Lakóházak a késő középkorban és a kora újkorban Leleteink - és most már írott forrásaink - tanúsága szerint, a székelyföldi lakóházak történetében újabb lényeges változások a 15. század végétől a következő évszázad végéig terjedő időszakban következtek be. A leglátványosabb újdonság a kályhacsempékből, illetve kályhaszemekből összeállított tüzelők felbukkanása volt. Eddigi régészeti megfigyeléseink szerint a jellegzetes alakú, korai kályhaszemek a 15. század második felétől, a legkorábbi kályhacsempék a század végétől tűnnek fel. Egyaránt kimutathatók Székelykeresztúr belterületének számos pontján és a környék falvaiban, gyakoriságuk azt sugallja, hogy nem lehet valamennyi ilyen leletet nemesi lakóhelyhez kötni.

19 Á korábbi agyagkemencéket felváltó csempés tüzelők mellett további új elem a pincék rendszeres felbukkanása. E többosztatú, kályhával fűtött, esetenként már alápincézett, legjobban eddig Székelykeresztúr belterületéről ismert házak áttekintése nem könnyű feladat. A lelet19. BENKŐ Elek-UGHY István 1984. 14.; BENKŐ Elek 1992. 36.; BENKŐ Elek-DEMETER István-SZÉKELY Attila 1997. 56-57. 378