Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)
Benkő Elek: Régészeti megjegyzések a székelyföldi lakóházak középkori történetéhez
mentések során napfényre jutott emlékek értelemszerűen igen hiányosak, a többi székelyföldi mezővárosban pedig még nem folyt rendszeres régészeti kutatás, hogy ezek eredményeit segítségül hívhassuk. Az alább ismertetendő székelykeresztúri településmaradványok közeli párhuzamait így még nem ismerhetjük, a viszonylag részletes írott (és publikált) adatok pedig szinte kizárólag Székelyudvarhelyre és közvetlen környékére vonatkoznak. Ez utóbbi tény az összefoglalást kétségtelenül egyoldalúvá teszi, cserébe viszont Székelykeresztúr legközelebbi, azonos székben és tájegységen fekvő mezőváros szomszédjának építészetébe nyerhetünk betekintést. 1600 körül a székelyudvarhelyi házak elöntő többsége fából épült; egy alkalommal arról is olvashatunk, hogy a házat deszkával padlásolták le. 20 A fát még az építkezést megelőző télen kivágták, 21 de van udvarhelyi feljegyzésünk arról is, hogy bontott anyagból, egy istálló négyszekérnyi fájának felhasználásával készült a lakóépület (1591 ). 22 Ez utóbbi forrásból tudjuk azt is, hogy egy koszorúgerenda ára ekkor 20 dénár volt. Egy másik forrás talpfáról, nyilván a ház egyik talpgerendájáról szól. 23 Farkaslakán, Székelyudvarhely mellett egy faházat mindössze három ember anniba megh chenalta, hogy chak tapaztas kellet wolna neki, es kemencze. 24 A boronaházak gerendáit az ajtó- és ablaktokokhoz, 25 továbbá a fedélszék részeit egymáshoz keményfából faragott csapokkal, nagy faszegekkel rögzítették. Az ehhez szükséges fúróról 1598-ból maradt adat. 26 A fűrészelt fenyődeszka Székelyudvarhelyre és Keresztúrra Oláhfaluból került; az 1627-es limitáció szerint a fejedelem rendelete értelmében hossza két öl, szélessége két arasz, vastagsága másfél ujj volt; száz darabot helyben két és fél forintért, Udvarhelyen három forintért lehetett venni; a tetőléc - százával helyben egy forintba került. 27 Ugyanekkor a lécszöget százanként 15 dénárért, a jó egy ujjnyi hosszú - zsindelyszöget 5 dénárért adták. 28 Udvarhelyszéken a 17. században a mainál hosszabb zetelaki zsindelyt használtak; az 1627-es árszabás szerint ennek hossza három arasz, szélessége egy hüvelykes tenyér volt, helyben 1400-at, Segesváron 1000-et lehetett venni belőle egy forintért. 29 Egy forintban számolták ezer zsindely árát 1592-ben Székelyudvarhelyen is. 30 A zsindelyfedés a 17. századi Székelyföldön még nem tűnik általánosnak. Kézdivásárhelyen például csak 1734-ben rendelték el, hogy a fokozottan tűzveszélyes szalmatetők helyett a majorokon belől levő mindennemű épületek zsendellyel és deszkával fedessenek be. 31 20. 1600: a szombatfalvi Zsoldos János az haz hearol zallot ala [...] azelot walo nap dezkat keres wala, hogy neki hazat kell padlani, SzOkl ú.s. III. 220. 21. Székelyudvarhely, 1591 : Az faiat ezen telén megh zerezzek, ezjeowendeo niaron [...] meg is eppitcziek az hazat, SzOkl ú.s. I. 221.) 22. 1591: SzOkl ú.s. I. 221. 23. Firtosmartonos, 1590: SzOkl ú.s. I. 107. 24. 1600: SzOkl Ú.s. III. 278-279. 25. Szentegyházasoláhfalu, 1600: aito fel említése, SzOkl ú.s. III. 178. 26. Szombatfalva, 1598(7): egy eöregh hozzu zaru furo, melljel zaru fat szoktanak furnj epileteken, SzOkl ú.s. III. 78. 27. EOE VIII. 405.; a forrás az oláhfalvi mellett gyergyói és orbai deszkát is említ, az utóbbi kettőt Szászrégen és Marosvásárhely, illetve Brassó és Kőhalom felé szállították. 28. EOE VIII. 403., 463. 29. EOE VIII. 405. 30. SzOkl ú.s. II. 122. 31. KOLOSVÁRI Sándor- ÓVÁRI Kelemen 1885. 116. 379
