Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Benkő Elek: Régészeti megjegyzések a székelyföldi lakóházak középkori történetéhez

égett foltot találtunk, mely alatt a padló - akárcsak a kemencénél - 4-5 cm-rel megemelkedett. Az átégett folt arra utal, hogy a kemence előtt szabadtűzhely lehetett. A feltárás meglepő mozzanata volt, hogy ugyanazon helységben, annak DK-i sarkában kisméretű (átm.: 65 cm) tüzelő maradványa került elő. Erősen átégett, repedezett sütőfelületét egymás mellé helyezett kerek folyami kavicsokra és cserepekre tapasztották. A kemence (?) szájnyílását nem sikerült megtalálni. Az előbbinél rosszabb állapotban fennmaradt sütőfelület esetleg arra utal, hogy a K-i helyiség két kemencéje nem egy időben működött. A ház kisebbik, Ny-i helyiségének ÉNy-i sarkát nagyméretű (1,55x1,32 m), K-re nyíló szájú agyagkemence foglalta el. alapját sárga, homokos agyagpadka képezte, melyre - a sütőfelület alá - edénycserepeket és kisebb köveket terítettek. Az innen származó kerámia a 14. század végére, illetve a 15. század elejére keltezhető és egyértelműen korábbi jellegű a B. periódus leletanyagánál. A ház keltezéséhez további régészeti adalék, hogy a korai periódus padlója alatt egy 14. századi leleteket tartalmazó gödröt találtunk. Tíz évvel később, SZÉKELY Attila 2001-es leletmentése során, hasonló, valamivel korábbi házmaradványok jutottak napfényre Székelykeresztúr belterületén, a már többször említett Szabadság tér 29. alatti telken. A telek érdekessége, hogy felszíne az utcaszintnél magasabban helyezkedik el. Az ásatás során kiderült, hogy ez a mintegy félméternyi emelkedés tellszerűen egymásra rakódott középkori házmaradványokat rejt. (6-7. kép) A még lezáratlan ásatás eddigi eredményei közül számunkra különösen fontos a 2-3. számmal jelölt, részben egymás fölé épült középkori ház. Közülük a 2. számú ház volt a korábbi. Az eredetileg talajfelszínre épült, leégett ház kiterjedését fekete, igen kemény felszínű padló jelezte (az udvar mai felszíne alatt 76-77 cm mélyen), a padlót elszenesedett gerendák szegélyezték. Bejárata D-ről, az utca felől nyílt. A rövid téglalap alakú, 6,30 m hosszú és 4,80 m széles házban belső osztás nyomai nem látszottak. A többször megújított, tapasztott agyagkemence a ház K-i térfelén helyezkedett el. A legkorábbi kemence az ÉK-i sarokban volt, szája Ny, azaz a ház belseje felé nyílt. Alja a padlónál mintegy 12-17 cm-rel mélyebben húzódott. Utóbb a kemence a DK-i sarokba, a bejárat közelébe került, szája először É-ra, majd ismét Nyra nyílt. A kemence szája előtt minden esetben átégett, hamus folt volt. A nagy valószínűséggel egyosztatú házat 14. századi kerámia keltezte, a DNy-i házsaroknál Nagy Lajos király (1342-1382) szerecsenfejes denára (CNH II. 89A) került napfényre. A tapasztott falú faház építőanyagára kevés átégett, gerendalenyomatos paticsdarab utalt. Az elpusztult épület maradványai fölé a 3. sz. ház épült. A K-Ny-i tájolású ház vastag, sárga, jól letaposott padlójának felszíne 26-27 cm-rel magasabban húzódott a 2. ház padlója fölött. A padló a ház közepén nem volt égett, a DNy-i és ÉK-i saroknál azonban felülete megpörkölődött. A ház bejárata, miként az előbbi esetben, D felől vezetett az épületbe. A bejárat előtt agyagos, szemetes, lejárt földfelület és két cölöplyuk utalt a bejáratot védő, ereszszerű építményre. Több újkori falalapozással a középkori házat annyira megcsonkították, hogy sem hosszát, sem pedig szélességét nem ismerjük. A ház belsejét két további cölöplyuk tagolja. ÉNy-i sarkában boltozott agyagkemence omladékát tárták fel, melynek szája D felé nyílt, előtte pedig égett, hamus folt volt. A kemence sütőfelülete a padlónál 20 cm-rel mélyebben feküdt, alája több rétegben a 14. század második felére, illetve a 15. század elejére 377