Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Benkő Elek: Régészeti megjegyzések a székelyföldi lakóházak középkori történetéhez

ból származnak, egyiküknél pedig a ház D-i sarkánál elkülönülő, kamraszerű rész arra utal, „hogy az épületek többosztatúvá válása nem(csak) az eresz hozzáépítésével következett be, hanem az osztatlan belső tér differenciálódása is elősegítette a folyamatot." Ennek nyomán a szakirodalomban gyorsan rögzült a székelykeresztúri (tévesen idézve olykor csekefalvi) házak 12. századi keltezése.

10 Miután Székelykeresztúron korábban előkerültek már a 11-12. század jól ismert szerkezetű házai is, a Kárpát-medence házfejlődésének összefoglalására készülő néprajzi összefoglalás a 12. században fordulópontot vélt felismerni: „Erdély délkeleti részén a korábbi kőboltozásos tűzhelyes (kemencés) házat a 12. században váltja a bevájt kemencés, s a fából készült gödörbélés, majd bizonyára a felmenő fal miatt a kemence ez esetbe már (újra?) a lakóhelyiségben kap helyet."

11 A székelykeresztúri leletek részletesebb közlésére sajnos csak évekkel később kerülhetett sor.

12 Ekkorra elcsendesedtek azok a viták, melyek a 80-as években a paraszti lakóházak középkori története körül pattantak ki,

13 a teljes leletanyag letisztítása és elemzése nyomán módosított eredmények, így csak minimális visszhangot válthattak ki. Utalunk mindenekelőtt a keltezés kérdésére. Korábban, egyetlen fenékbélyeges, vállán és hasán körbefutó hullámvonallal díszített fazék alapján

14 kelteztük az épületet a 12. századra, ami - pusztán csak a kérdéses edény alapján - ma sem tűnik elhibázottnak. A kerámia bizonyos része azonban, különösen pedig a fémanyag (háromlábú bronzüst lába, lópatkók) alapján a kérdéses házak pusztulási korát a 13. századra kellett kitolnunk. A magyarországi emlékanyagban valóban szokatlan szerkezetű épületek analógiáit az erdélyi és moldvai szászok 13-14. századi emlékanyagában sikerült felfedezni, ami azt is jelenti, hogy a szóban forgó házakban nem a középkori székely népi építészet eddig ismeretlen háztípusát, hanem a késő Árpád-kori Keresztúrra települt, majd erőszakos körülmények között elpusztult kis szász közösség épületeit kell látnunk. így leleteinket, jóllehet székely környezetben kerültek elő - egyelőre - nem a helyi fejlődés önálló fejezetének, hanem „sajátos színfoltnak" kell tekintenünk. Ezek a házak egyben arra is ráirányítják a figyelmet, hogy a kutatásban úgyszólván kizárólagosnak számító táji-területi tagolás mellett a falvak népének változatos conditio-\a éppúgy figyelembe veendő, mint a középkori Magyarország különböző etnikumainak, nem utolsósorban a határokon túlról érkező hospesek lakáskultúrájának vélhetőleg jelentős, de mai ismereteink alapján fel még nem mérhető hatása. Egy csekefalvi leletmentő ásatás nyomán már korábban is sejtettük, hogy a gödörházak használata a kutatott vidéken belenyúlik a 14. századba, magáról az épületről azonban csupán metszetrajzot készíthettünk.

15 1994-ben, a Székelykeresztúr piacterét határoló egyik telek (Kereskedelmi Bank, Szabadság tér 44.) megelőző feltárásakor több 14. századi, földbe ásott ház maradványát is sikerült megfigyelni. Közülük a régebbi (4. objektum) nagyméretű, 6,5 m oldalhosszúságú épület volt, melynek a mai földfelszín alatt 180 cm mélyen húzódó alját 20-25 cm vastag, sárga 10. FODOR István 1989. 28., 30-31.; FODOR István 1990. 24., 43.; .MESTERHÁZY Károly 1991. 72. 11. BALASSA M. Iván 1985. 66. 12. BENKŐ Elek 1992. 166-171., 31-33. tábla, 38. tábla 1., 4-5., 8., 40. tábla, 41. tábla 1-10. 13. Áttekintésük egy régész szemszögéből: BÓNA István 1988. 14. BENKŐ Elek 1992. 168. 15. BENKŐ Elek 1992. 71-72. 372