Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)
Benkő Elek: Régészeti megjegyzések a székelyföldi lakóházak középkori történetéhez
agyagpadló borította. A beásás D-DNy-í sarkába kisméretű agyagkemencét építettek, melynek sütőfelülete épen megmaradt, szája É, tehát a piactér és a feltételezhető bejárat felé nyílt. A ház betöltése részben még Árpád-kori vonásokat mutató 14. századi kerámiát tartalmazott. 16 A székelykeresztúri Kereskedelmi Bank telkén feltárt 4. objektum fölött egy másik beásás (5. objektum) kisebb részlete is előkerült, mely egyvalamivel sekélyebben lemélyített háznak bizonyult. 17 Alja a mai felszín alatt 1,17 m mélyen húzódott, ami azt jelenti, hogy a korabeli talajszint alá alig 50 cm-t mélyedt. A ház DK-i sarkába rakott lekerekített sarkú, szabálytalan négyszög alakú agyagkemence szája ÉNy, azaz a piactér felé nyílt és 40-45 cm széles volt. A kemence hossza (a kemencetorok nélkül) 95 cm, a csonka kemence szerkesztett szélessége kb. 120 cm volt. Egyperiódusú sütőfelülete alá a házbetöltés leleteihez igen hasonló, 14. századi cserepeket tapasztottak. A 14-15. század felszíni házai A 14. század a Székelykeresztúr környéki középkori lakóházak történetében fordulópontot jelentett. Ennek lényegét abban foglalhatjuk össze, hogy a század folyamán, a földbe ásott házak visszaszorulásával párhuzamosan gyakorivá váltak a felszínre épült házak. E sorok írója természetesen nem gondolja, hogy akár jóval korábban is, az Árpád-kor idején ne épülhettek volna felszíni (lakó)épületek, nyomaikkal azonban a Székelyföldön ez idáig még nem sikerült találkoznia. Annál bizonyosabban rajzolódik ki a 14. század derekán vagy második felében bekövetkezett változás, amikor eltűnnek a részben földbe mélyített épületek, hogy helyüket a földfelszínre alapozott, egy- vagy kétosztatú házaknak adják át. A váltás részleteiről ma még úgyszólván semmit sem tudunk, miként arról sem, hogy létezhettek-e átmeneti formák e kétféle lakóháztípus között. Ebből a szempontból különös jelentőségűnek ígérkezik SZÉKELY Attila leletmentése Székelykeresztúr főterén, a Szabadság tér 29. alatti telken. Itt sikerült feltárni két, részben egymásra épült, 14-15. századi felszíni házat (róluk alább még részletesen szólunk), alattuk viszont előkerült egy olyan, 14. századi épületmaradvány, amely enyhén földbe ásott, viszonylag nagy méretű lakóháznak tűnik. A részleteket ma még nem ismerjük, mivel a 2001. decemberi havazással a feltárás félbeszakadt, ezért egyelőre csupán annyit tudunk, hogy a házmaradvány padlóját vastag, átégett paticsomladék borította, az egyes tapasztásdarabokon gömbölyű, illetve szögletesre bárdolt gerendák, hasított fák és vastag pallók lenyomatával. (3-4. kép) Többosztatú, felszínre épült korai lakóház hitelesen feltárható maradványával először 1991-ben, a Székelykeresztúr melletti Fiatfalván, az Ugron-kastély (a késő középkori Geréb-udvarház) gazdasági udvarán lebonyolított leletmentés során találkoztunk. 18 A kétperiódusú épület legfelső padlószintje, a mai felszín alatt 37-45 cm mélyen jelentkezett. (5. kép) A házmaradvány annak köszönhette viszonylagos épségét, hogy helye utóbb sem esett mezőgazdasági művelés alá, hanem a bontá16. BENKŐ Elek-Demeter István-SZÉKELY Attila 1997. 95. 17. Uo. 95-98. 18. BENKŐ Elek 1992. 189-191. 373
