Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)
Takács Miklós: Az Árpád-kori köznépi lakóház kutatása, különös tekintettel az 1990-es évekre
Dolgozatunk tematikája miatt e feltárások kapcsán nem elsősorban az interpretáció bűvészmutatványaira kell figyelnünk, amelyek alapján a túlnyomórészt 10-11. századi leletek a honfoglalás előtti központ létének támasztópilléreivé kellett volna válniuk. Sokkal inkább arra érdemes utalnunk, hogy e munkálatok során a bihari vár környékén sikerült jelentősebb számú Árpád-kori veremházat is feltárni. Sőt ezen objektumok részletes közlése is megjelent. 234 Jelentősebb számú telepfeltárás folyt még a Bánság déli részén, a Vaskapuban. 235 Az erdélyi feltárások közül pedig megkülönböztetett figyelmet érdemelnek a BENKŐ Elek, 236 illetve SZÉKELY Zoltán 237 által kibontott székelyföldi teleprészletek, valamint a Kis-Küküllő mentén, Bethlenszentmiklóson, 238 illetve a M áros-parti Malomfalván 239 folytatott ásatás. Az erdélyi táj Árpád-kori lakáskultúrájának sajátos színfoltját alkotja a 12-13. században beköltöző szászok lakáskultúrája. Ennek nyomait Segesváron sikerült napvilágra hozni 240 Az előzőekben tárgyalt utódállamokkal ellentétben olyan országokról is szólnunk kell, ahol az Árpád-kori falurégészetnek még csak az első lépései történtek meg. A Szlovéniához tartozó Mura-vidéken, illetve Ausztria legkeletibb tartományában, Burgenlandban, még manapság is szinte csak véletlenszerűen kerülnek feltárásra Árpádkori lakóobjektumok így egyes egyházi épületek, pl. a felsőőri plébániatemplom műemléki feltárása során már sikerült kibontani egy 12-13. századi veremház részletét, 241 a két peremvidéken tevékenykedő helyi kutatók számára azonban még nem fogalmazódott meg határozott formában e korszak régészeti vizsgálatának feltétlenül szükséges volta. Az utódállamok területén folytatott, képzeletbeli körsétánkat azzal kell zárnunk, hogy ezek viszonylatában a nagy infrastrukturális beruházások csak Szlovákia esetében lendítették fel a telepfeltárásokat. Szlovákiában viszont a gátépítési munkák, a dunai vízlépcső, 242 illetve - az 1990-es évek második felében - az olaj-, illetve gázvezeték-program 243 révén folyhattak nagyobb kiterjedésű leletmentések. A gátépítéshez kapcsolódó leletmentésekben Anton TOCÍK, Peter SALKOVSKY és Milan HANULIAK, az olaj-, illetve gázvezetékprogram szervezésében és kivitelezésében a fentebb már hivatkozott Matej RUTTKAY szerezte a legnagyobb érdemeket. Leletmentésként folytak nagy kiterjedésű feltárások, például Bajcs, 244 Bény, 245 234. DUMITRASCU, Sever 1994. 235. UZUM, Ilie-TEICU, Dumitru 1978. 295-305. 236. BENKŐ Elek-UGHY István 1984. 31 -33. ; BENKŐ Elek 1992. 166-171. 237. SZÉKELY Zoltán 1971. 158-159.; SZÉKELY Zoltán 1974-75. 65-66.; SZÉKELY Zoltán 1990. 3-19. 238. ANGHEL, Gheorghe-BLÁJAN, Mihai 1977. 285-306. 239. HOREDT Kurt 1978. 59-68.; HOREDT Kurt 1984. A részletes publikáció értékelő recenziója: BÓNA István 1985. 223-236. 240. PÓPA, Radu-BALTAG, Gheorghe 1980. 33-52. 241. UBL, Hannsjörg 1977. 361-378. 242. E leletmentési kampány legfontosabb eredményeit összefoglalja: CHROPOVSKY Bohuslav-KUZMOVÁ, Klara (szerk.) 1990. 243. E két leletmentési kampány legfontosabb eredményeit összefoglalja: RUTTKAY Matej (szerk.) 1995.; RUTTKAY Matej (főszerk.) 1997. 244. RUTTKAY Matej 1989. 299-310. 245. RUTTKAY Matej-CHEBEN, 1992. 109-132. 24
