Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)
Takács Miklós: Az Árpád-kori köznépi lakóház kutatása, különös tekintettel az 1990-es évekre
HABOVSTIAK-ban 213 - fel sem merült a szláv etnikai értelmezésen kívül más lehetőség. Pedig e munkálatok a Kisalföld északi részén folytak, olyan falvak - mint pl. Bajcs-Farkasd, 214 Hetény, 215 Ógyalla-Bagota, 216 Zsitvabesenyő 217 - hátárában, ahol mind a településnév etimológiája, mind pedig az okleveles anyag alapján joggal feltételezhető a középkori magyar lakosság. 218 Az eltelt évtizedekben az „automatikus szláv értelmezés" a szlovák középkor-kutatás egy olyan hagyománya maradt, amely minduntalan újra meg újra felbukkant, különösen 1990 előtt. Ezen értelmezési probléma ellenére az 1950-es évek óta a szlovák régészek számos jelentős falufeltárást vezettek, és ezek ismerete elengedhetetlen az Árpád-kori köznépi lakáskultúra átfogó áttekintéséhez. Az eredmények megismerését igencsak megkönnyíti több segédlet: a fentebb már hivatkozott Alojz HABOVSTIAK által megírt összefoglalás, 219 valamint a háromkötetes lelőhely-kataszter 220 is. Az igazság kedvéért pedig meg kell jegyeznünk azt, hogy a fiatalabb régésznemzedék egyes tagjai, például Gabriel FUSEK, vagy Matej RUTTKAY már túl tudtak lépni e szűkkeblű értelmezésen. Matej RUTTKAY nevét azért is érdemes külön kiemelnünk, mert benne tisztelhetjük a fiatalabb kutatónemzedék legtöbbet publikáló tagját, aki már átfogó igénnyel értekezett a Kárpát-medence északi harmadának Árpád-kori házaiban kibontott kemencékről 221 is. Rajta kívül még utalnunk kell a jelenlegi középnemzedékből Peter SALKOVSKY-ra is. О ui. nemcsak több, nagy felületre kiterjedő ásatást vezetett, hanem összefoglaló tanulmányban is áttekintette a Felvidék kora középkori házépítését az 5. század vége és a 10. század eleje közötti időszakban 222 . A szlovák régészet keretei között kell megemlékeznünk azon felvidéki magyar régészekről, akik középkori falufeltárásokat (is) vezettek. 223 A lakáskultúra szemszögéből nézve, közléseik közül kiemelkedik a kéméndi telepfeltárás leírása, 224 még akkor is, ha - a közlemény címével ellentétben — az itt feltárt házak legfontosabb elemének nem a bejárat meneteles volta bizonyult, hanem az, hogy az ajtónyílás a kőkemence mellett helyezkedett el. A többi szomszédos állam közül Ukrajnában honosodtak meg leginkább a niederlei ihletésű, pánszláv tanok. így azon sem csodálkozhatunk, hogy a kárpátaljai, kora középkori telepfeltárásokat összefoglaló módon közlő S. I. PENJAK 225 számára sem kétséges e lelőhelyek kizárólagosan szláv megha213. HABOVSTIAK, Alojz 1961. 451-481. 214. TOCÍK, Anton 1964. 5-151. 215. PAULÍK, Jozef-REJHOLEC, Emil 1958. 223-224. 216. HABOVSTIAK Alojz 1959. 834-841.; CAPLOVIC, Pavol 1965. 237-246. 217. BIALEKOVÁ, Darina.1958. 388-403.; BIALEKOVÁ, Darina1959. 439-452. 218. E kérdésről értekezett 1938-ban: ETHEY Gyula 1938. 162-177.; a közelmúltban pedig: PÜSPÖKI NAGY Péter 1989. 219. HABOVSTIAK, Alojz 1985. E monográfia fontosabb tételei magyar kivonatban is megjelentek: HABOVSTIAK, Alojz 1989. 7-19. 220. SALKOVSKY, Peter (felelős szerk.) 1989. Számos használható adatot tartalmaz még: CHROPOVSKY Bohuslav 1978. 221. RUTTKAY Matej 1990. 337-348. 222. SALKOVSKY, Peter 1993. 65-74. 223. Lásd páldául LISZKA József 1983. 159-161.; LISZKA József 1984. 147-149.; LISZKA József 1985a. 149-150.; LISZKA József 1985b. 7-35.; LISZKA József 1987. 66-67.; és összefoglalóan LISZKA József 1986. 153-165. 224. NEVIZÁNSZKY Gábor 1982. 67-75. 225. PENJAK, S. I. 1980. 31. á. 14., 16. 55. á. 7. 22
