Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)
Takács Miklós: Az Árpád-kori köznépi lakóház kutatása, különös tekintettel az 1990-es évekre
E lelőhelylistáról két megjegyzést érdemes kiemelni. Első helyen azt, hogy bár e lista 105 nevet tartalmaz, mégsem tekinthető teljesnek. Összeállítása során ui. fő szabályként a munkálatokról megjelent közleményt tartottuk szem előtt, lett légyen az bármilyen minimális mértékű. E szabály alól csak néhány esetben tettünk kivételt. Elsősorban akkor, amikor vagy egy ásatási kampány egyik ritka, a közleményekből kimaradt eleméről volt szó, vagy pedig a közlés hiánya miatt egy-egy egész régió maradt volna le a listáról. Második megjegyzésünk pedig a lelőhely-megnevezéseket illet. Egy-egy leletmentési kampány során hasznosnak mutatkozhat a lelőhelyet megszámozni, és e számok alapján nyilvántartani. Amikor azonban e feltárásokról régészeti közlemény jelenik meg, ezen előny hátránnyá válik. Hiszen az adott leletmentésen részt nem vevő kollégák számára sokkal nehezebb egy-egy lelőhelyet egyedi feltárásként számon tartani pusztán egy számnév, és nem egy - első hallásra talán furcsának is hangzó - dűlőnév alapján. Nem is beszélve arról, hogy egy-egy nagyobb útépítés (pl. az M3, M5) több megyén is áthaladt, és ilyenkor igencsak zavaró lehet - különösen a munkálatok dinamikáját nem ismerők számára - az, hogy több, egymástól viszonylag távoli település határában is felbukkan az azonos számmal jegyzett lelőhely. Azaz felfogásunk szerint nem érdemes eltérni azon, jól bevált hagyománytól, amely egy-egy lelőhely leírására két név, azaz a helynév+dűlőnév együttesét alkalmazza. Az infrastrukturális beruházásokhoz kapcsolódó leletmentések felsorolása után ismételten ki kell emelnünk, hogy nemcsak e munkálatok részeként folyt Árpád-kori telepfeltárás az 1990-es években. Az éveken át, hangyaszorgalommal folytatott faluásatások helyszínei közül első helyen ismét Visegrád-Várkertdűlőre kell utalnunk. Ezen felül azonban több újabb, szintén ispáni vár közelében levő helyszínen is megindultak a munkálatok. E körbe tartozik például az esztergom-zsidódi telepásatás, 200 vagy a borsodi földvár platójának feltárása. 201 A két lelőhely közül a borsodi tekinthető különösen fontosnak, mind a feltárt, meglehetősen egyedinek tűnő épületek maradványai, mind pedig az egyes objektumok betöltésében lelt, változatos kerámialeletek miatt. A felsoroltakon túl számos további ásatások is a honfoglalás- és államszervezés kora iránti nagyfokú érdeklődést tanúsítja, elegendő, ha a felsőzsolcavárdombi, 202 hajdúdorog-Kati-dűlői, 203 karos-tobolykai, 204 pápa-hantai 205 vagy a tatabánya-dózsakerti 206 falurészletre utalunk. Az Árpád-kor későbbi időszakában álló falvak feltárásai közül pedig mindenképpen utalnunk kell a dél-dunántúli Bakra, 207 Főnyedre 208 stb. Logikai alapon arra következtethetnénk, hogy elsősorban olyan tájegységekben kerülhetett sor Árpád-kori falvak feltárására tervásatás keretei közt, ahol nagy alapterületű leletmentések nem folytak. E feltételezés azonban még részben sem állja meg a helyét. Vannak ui. az országnak olyan részei (pl. Vas, illetve 200. MOLNÁR Erzsébet 1990. 85-88; MOLNÁR Erzsébet (sajtó alatt). 201. WOLF Mária 1992. 391-431; WOLF Mária 1996a. 417-423. 202. SIMONYI Erika 1998. 221-247. 203. FODOR István 1993. 64-65.; FODOR István 1994. 71.; FODOR István 1996. 65. 204. WOLF Mária 1984/85. 581-615.; WOLF Mária 1996b. 426. 205. ILON Gábor 1996. 297-306. 206. CSEH Julianna 1990. 13-19. ; VÉKONY Gábor 1996. 207. HORVÁTH László András 1997. 161-176. 208. M. ARADI Csilla 1998. 113-154. 20
