Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)

A Jászkunság műveltsége és társadalma - Barna Gábor: Kunszentmárton és a Nagykunság. Kulturális alkalmazkodás és a mezővárosi kultúra

44 Barna Gábor zolták, hogy a markoláb lény és kifejezés előfordulása, ismertsége biztos jele a palócföldi vagy a jászsági kirajzásnak. A markoláb szót gyerekijesztőként Kunszentmártonban is ismerik.

60 Megvan Kunszentmártonban a. pünkösdi köszöntő ének halvány emléke is.

61 Jóllehet, ez szintén lehet Szeged vidéke felé mutató szál is, hiszen a pünkösdi köszöntő ének nagyobb területen ismert. Az aprószenteki vesszőzésnek közelmúltig gyakorolt formája és mondókája a Jászsággal állítható párhuzamba.

62 Külön megemlíthetjük a nagyszombati féregüzés, kolompolásí, valamint a századfordulóig viszonylag erős kunszentmártoni búcsújárás szokását.

63 Ez utóbbi természetesen nem településhez és tájhoz, hanem felekezethez köthető kulturális elem. A vallással kevésbé összefonódó szokások és hiedelmek esetében már jóval kevesebb a Jászsággal, s a jóval több a szűkebb tiszazugi, tiszántúli környezettel összekötő elem. Ekként említhetjük a vénlányok május 1 -i kicsúfolását, a Szent György napi hiedelmeket és mágikus cselekményeket, a pásztorkodás folklorisztikus jelenségeit, amelyek a pásztormigráció révén inkább a nagy tiszántúli legelők, a Hortobágy, illetőleg a Duna-Tisza közi legelők: Kiskunság, Bugac felé mutatnak.

64 Összegezésképpen megállapíthatjuk: Kunszentmárton eredeti, XVIII. század elején döntően Jászapátiból kitelepült lakossága, kiegészülve a környező települések népével, szervesen beépült a Nagykunság közigazgatási keretébe, s ez kulturális téren is maradandó nyomokat hagyott a műveltség terén. Kunszentmártont beilleszkedése egy nagyobb, alföldi kulturális egységbe közelebb hozta a többi nagykun városhoz. Önmagában azonban a Nagykunság, a nagykun városok összefüggő vidéke sem tekinthető kulturálisan egységes területnek. Gyakorlatilag minden egyes nagykun város a mindennapi élet és műveltség területén önálló, sajátos egységnek tekinthető nemcsak a helyi hatótényezők, mint bizonyos önkormányzati lehetőség, egyes időszakban házassági endogámia miatt, hanem a migrációval és az árucserével is összefüggő kulturális ráhatások miatt is. Szilágyi Miklós - ugyan a Körös völgyi mezővárosok kutatása kapcsán a mezővárosi társadalmat olyan érdekközösségként határozta meg, amely nemcsak a termelési szférát szervezi és szabályozza, hanem bizonyos szabályozókkal a kultúra karakteressé alakulását is befolyásolja. Kis túlzással azt lehet tehát mondani, hogy minden mezőváros, s köztük a nagykun városok és jelesen Kunszentmárton is, jellegzetes karakterűek, más mezővárosokkal össze nem téveszthetőek. Ezt a mezővárosi kultúrát azonban, írja Szilágyi Miklós, nem lehet műveltségi elemekkel jellemezni, mert „minden jellemzőnek vélt műveltségi elem elterjedési határa messze túlnyúlik a mezővároson".

65 60 Diószegi 1968. 231., Barna 1989. 658-660. 61 SzMNA II. kötet 99. kérdéscsoport: Pünkösdi királyné (kézirat), Barna Gábor feldolgozása 62 Barna 1978. 64. 63 Barna 1978. 63-64. 64 Barna 1979., SzMNA II. kötet 81. kérdéscsoport: Vénlánycsúfoló szokások (kézirat), Barna Gábor feldolgozása; pásztormigráció SzMNA 1.1. és 1.2. kötet 29. kérdéscsoport 65 Szilágyi 1980. 171.