Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)

A Jászkunság műveltsége és társadalma - Barna Gábor: Kunszentmárton és a Nagykunság. Kulturális alkalmazkodás és a mezővárosi kultúra

Kunszentmárton és a Nagykunság 41 tiszántúli részein nem ismerik.

44 Karcag, Kunmadaras és Kunhegyes kistáji kisugárzása is hozzájárult ahhoz, hogy a Nagykunság közigazgatási különállásának megszűnése után, a XX. század első felében a kun tudat kiterjedt a Nagykunsággal szomszédos településekre is. Ma még a Jász-Nagykun-Szolnok megyei településeken is gyakran hallhatjuk, hogy Mezőtúr, Kenderes és a Tisza menti községek lakói is kunok. Itt nyilván egy táji és egy csoport-tudat elbizonytalanodásáról és kiterjedéséről van szó. A kiterjedés azonban jelzi, hogy a Kunsághoz tartozás (hamis) tudatának is pozitív megitélése van még napjainkban is. Kunszentmárton esetében a meghatározó kulturális övezetek közül talán a legerősebb hatást a Dél-Alföld, a Körös-Tisza mente fejtette ki. A település fekvésénél fogva szükségszerűen ehhez kapcsolódott a legtöbb és legerősebb szállal. Ezzel a vidékkel kötötték össze házasodási kapcsolatai, s erre a szomszédos vidékre gyakorolt erős szívó hatást a jászkun kiváltságokban való részesedés is. Ennek is megmutatkozik egy-két kulturális elemben a jelenléte. A táplálkozás kultúrában például szembetűnő, hogy Kunszentmárton a Dél-Alfölddel együtt inkább a tarhonyát részesíti előnyben, addig a Nagykunság más részein a lebbencs népszerűbb volt.

45 A Dél-Alföldhöz hasonlóan Kunszentmártonban a töltöttkáposztát szármának nevezik.

46 Kifejezetten a Dél-Alföld felé kapcsolta Kunszentmárton népét két évszázadon keresztül a búcsújárás, a máriaradnai pünkösdi búcsú. A helyi vallásos tudatban és gondolkodásban ez összefügghetett a letelepedés történetével is, hiszen a jászsági kirajzást vezető jászapáti kisbíró, Radics István az 1720-as években ott nyert Mária közbenjárására csodálatos gyógyulást. Kunszentmárton népe ettől kezdve a radnai búcsút mintegy „nemzeti búcsújárásának" tekintette, s egészen a trianoni határok meghúzásáig Máriaradnát minden év pünkösdjén felkereste. A radnai szent hely olyan közel állt lelkéhez, hogy a radnai templom mellett kunszentmártoni családok felállíttatták Szent Rókus szobrát, s kunszentmártoni adományokból készült a kegytemplomban máig látható keresztút képsora is.

47 Radna nagy búcsúi a vallási élet megújításához is új ösztönzéseket adtak. Ott ismerkedtek meg a kunszentmártoniak 1850-ben a múlt században megújított rózsafüzér imádkozási és társulati formával, az élő rózsafuzérrel.

48 A radnai pünkösdi búcsúnak alkalmanként még gazdasági jelentősége is lehetett a kunszentmártoniak számára - ott vásárolták a hosszúszőrű racka juhokat.

49 A búcsújárás kapcsán egyéb jellegű kapcsolatok is szövődhettek. 44 Barna 1997. 289, 303. Itt jegyzem meg, hogy Szolnok Megye Néprajzi Atlaszának második, a szellemi kultúrát és a nyelvjárosokkal kapcsolatos kérdésköreit feldolgozó kommentár- és térképkötete sajnálatos módon húsz éve nem jelent meg. Az általam feldolgozott kérdéscsoportokat igyekszem külön tanulmányokban a kutatás számára hozzáférhetővé tenni. SzMNA II. kötet 97. kérdés. V.ö.: Barna 1997. 45 SzMNA 1.1. és 1.2. kötet 58. kérdés 46 SzMNA 1.1. és 1.2. kötet 60. kérdés 47 Barna 1992., Bálint-Barna 1994. 178-182, 267-282. 48 Barna 1998. 49 Barna 1992.216.