Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)

A néprajz nagykunsági intézményeinek történetéről - Bartha Júlia: Györffy István balkáni és törökországi kutatásai

Győrffy István balkáni és törökországi kutatásai 293 léshálózatról. Győrffy térképét jól kiegészíti az Andrews-féle munka, amely az etnikai csoportokról részletes leírást ad, így név szerint sorolja a településeket, a lélekszámot, vallási hovatartozást (iszlámon belül is) jelöli a nagyobb bevándorlási hullám idejét, és némely csoportnál kitér a néprajzi sajátosságokra is. Természetesen Győrffy István népszámlálási adatok hiányában azt még nem jegyezhette fel, de mindez semmit nem von le a Györffy-féle etnikai térkép értékéből. Ellenkezőleg! Mintául szolgálhatott volna a már említett pontossága miatt. Győrffy István az expedíció során a településföldrajz, a népi építészet, életmód, földművelés és a népművészet terén tett értékes megfigyeléseket. Bár gyűjtését nem részletező tanulmányok formájában, hanem A falu és a Levente című újságokban, ismeretterjesztő stílusban adta közre, ugyanolyan fontosak, mint más munkái, hiszen a század eleji Törökországról kevés adatunk van. Idézet A török falu c. írásából: „Akik Törökországról írnak, rendesen a konstantinápolyi viszonyokat írják le, s azt általánosítják az egész országra. Olyanforma dolog ez, mintha Budapest népét és népének életét állítanák oda, mint a magyarság példáját. (...) A törökök falvai most is olyanok, mint évszázadokkal ezelőtt. (...) Ha az ember elhagyja a török fővárost (ti. akkor még Isztambul volt a főváros) és kelet felé veszi az útját, 2-3 napi járóföldre már vége minden európai értelemben vett útnak. (...) A falvak elég közel, 3-4 km távolságra esnek egymástól, de nagyon kicsinyek. Amelyikben 30 ház van, az a nagyobbak közül való. Az előbbiek után azt gondolná valaki, hogy a török háza valami nyomorúságos viskó, pedig ez tévedés. A török ház mind emeletes. Ha kívülről nem is fest valami szépen (többnyire be sem tapasztják, bemeszelni meg alig szokták), belülről annál szebb és kényelmesebb. A török ház földszintje a jószágoké. Az istállóból lépcső visz fel az emeletre, ahol 2-4 helyiség található. Külön szobája van a férfinak, külön a nőnek." (...) A földmüvelésről: „A török elsősorban állattenyésztő nép. Leginkább juhot, kecskét tart, mert ezek kevés igényű állatok. Igavonásra bivalyt, szarvasmarhát, lovat, itt-ott szamarat, tevét használnak, a földet is ezekkel művelik. (...) Törökországban a faeke még általános használatnak örvend. Roppant egyszerű, ormótlan szerszám ez, úgyszólván egy fahorog melynek hegyére egy vaspapucsot húznak, az karcolja a földet. (...) Még általánosan sarlóval arattak, s a learatott gabonát szérűn elterítik és egy olyan szánformájú szerszámmal tépetik össze, melynek alsó oldala éles kovakövekkel van teletűzdelve. Ezt a szerszámot ló vagy marha húzza fel s alá a szérűn elterített gabona felett." A balul végződő kisázsiai expedíció után Györffynek már nem volt több alkalma Törökországba elutazni. A háború utáni zavarok elültével megváltoztak a körülmények. A magyar őstörténet kutatására és a magyar keleti kapcsolatok ápolására létrejött Magyar Keleti Kultúrközpont három részre szakadt: Újra lett Turáni Társaság, (elnöke Pékár Gyula, társelnöke Teleki Pál), a turáni eszme népszerűsítésére Cholnoky Jenő megalakította a Magyar Turáni Szövetséget, a magyar érdekű keletkutatás számára gróf Teleki Pál elnökségével 1920-ban megalakult a Körösi Csorna "Győrffy 1921. 250-251. 12 Győrffy 1929. 18.