Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)
A néprajz nagykunsági intézményeinek történetéről - Bartha Júlia: Györffy István balkáni és törökországi kutatásai
294 Bartha Júlia Társaság, ami azóta is él, és összefogja a keleti kultúra érdekében munkálkodókat. Alapító tagok voltak Teleki Pál, aki ekkor Magyarország külügyminisztere volt, valamint Takács Zoltán, Bátky Zsigmond, Cholnoky Jenő, Gombocz Zoltán, Győrffy István, Melich János, Miskolczi Gyula, Németh Gyula, Szinnyei József és gróf Zichy István (Közülük három, Bátky Zsigmond, Győrffy István és Németh Gyula karcagi kötődésű.) A társaság folyóiratát Németh Gyula - a hazai és nemzetközi turkológia kiemelkedő alakja szerkesztette Körösi Csorna-Archívum címmel. A tervek között kiterjedt cserekapcsolatok is szerepeltek a hazai és külföldi munkatársak között, azonban a források egyre inkább apadtak, utóbb már csak annyit tettek, amennyi a lelkesedésből futotta. A kutatók cseréjét Győrffy István szorgalmazta. A baskír származású Tagán Galindzsán-on kívül olyan törökországi fiatalokkal is kapcsolatba került, akik itt végezték egyetemi tanulmányaikat. A nyelvészeti kutatások terén már jól bejáratott útja volt a török-magyar tudományos együttműködésnek, hiszen a múlt század derekától Budapesten működő Turkológiai tanszék munkáját jól ismerték a török kutatók. A nálunk tanuló, utóbb Gombocz Zoltán és Németh Gyula tanítványaként itt doktoráló Mehmet Fuat Köprülü és Hámit Zübeyir Kosay, Győrffy Istvánnal is kapcsolatba került. Valószínű, hogy a kulturális együttműködés lehetőségeinek bővítését fontolgatták, amit alátámaszt az is, hogy 1930-ban Mehmet Vali Zeki török kulturális miniszter, Tagán Galindzsánnal Győrffy István vendégeként Karcagra látogatott. (A Varró u. 18-ban lakó Ökrös család hagyatékából több fotó előkerült a látogatásról.) Magyar oldalról Győrffy, török részről Hámit Zübeyir Kosay volt a két ország közötti tudományos kapcsolatok kulcsembere. Az 1930-as évek elején Kosay a török múzeumok országos vezetőjeként, magyar mintára megszervezte a néprajzkutatás intézményrendszerét. Győrffy István hazai kutatásairól elmondhatjuk, hogy érdeklődését időről-időre motiválták a turkológia újabb eredményei, ám a szó klasszikus értelmében nem volt turkológus. A kunokkal kapcsolatos kutatásai azonban hozzájárultak a magyarországi kunok műveltségének megismeréséhez. Munkásságának minden területén jelen van a keleti kultúrához való kötődés. Etnikumkutatásainak középpontjában a XIII. században hazánkba települt kipcsak-török eredetű népcsoport, a kunok nyelve, szokásai, keresztény hitre térésük, a török hódoltság idején történt szétszóratásuk, majd a szülőföldre való visszatelepülésük állt. Mindezek olyan lényeges elemei Győrffy kutatásainak, amelyek mögött a kun kultúra magyar műveltségbe való integrálódásának kérdése feszült. Állattartás-pásztorkodás vizsgálata a másik nagy terület, amely mögött a keleti érdeklődés érezhető. Ezekben az írásaiban világította meg azt a különbséget amely az alföldi pásztorkodás és a környező állattartási rendszerek között mutatkozott. A szilaj pásztorkodási formát kapcsolatba hozta a török-tatár népek pásztorkultúrájával. Arra a következtetésre jutott, hogy ahol az ázsiai jellegű pásztorkodás hagyományai megmaradtak, ott a kun etnikum relikviáit kell keresnünk, mert azokon a területeken mindenütt a kunok elmagyarosodott utódai élnek. Feltevéseit Németh Gyula, Rásonyi László majd Mándoky Kongur István nyelvészeti kutatásai nagy13 Bartha 1997.72-79.
