Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)
Paraszti gazdálkodás és tárgyi kultúra - Simon András: A gúzsos szőlőprés. A mustnyerés archaikus eszköze és technológiája Délnyugat-Magyarországon
A gúzsos szőlőprés 253 szár (kaccs) nem tört annyira, s kevesebb csersav került a mustba. A présmelencét általában úgy építették be a nyomógerenda alá illetve az oszlopok (szárfák) közé, hogy kissé előre lejtsen. A taposást mindig a melence hátuljában kezdték, így a must könnyen le tudott folyni. Szőlődarálója az 1920-30-as években a gazdák többségének még nem volt, a szőlőőrlés ilyetén módja csak századunk derekától vált általánossá a vizsgált területen. Az összezúzott vagy megdarált szőlőt a présmelence négy sarkában halmozzák fel, majd középre lapátolják boltban vásárolt vas, vagy teknővájó cigányok készítette fa lapáttal. Fontos, hogy a préselendő törköly felhalmozása a nyomógerenda alatt a megfelelő helyen történjen. Ennek kijelölése úgy történik, hogy a gazda egy marék törkölyt a főfától leejt, s ahová az esik, az a hely lesz a felrakás középpontja. A szőlőt gúzzsal spirálisan körbetekerik úgy, hogy minden egyes karika felcsavarása után néhány lapát szőlőzúzalékkal töltik meg az újabb „szintet". 39 A gúzs kerületén belül a zúzott szőlőt kézzel igazgatják-tömködik. A feltekerésnél ügyelni kell arra, hogy az egyes gúzskarikák illetve -spirálok között legyen 10-12 centiméternyi, tehát nagyjából egy gúzsszalag szélességnyi távolság, mert préseléskor a henger alakban felrakott szőlőzúzalék összenyomódik, magassága csökken, s ezzel arányosan az őt körbefogó gúzsszalag is leszáll. Ha pedig a gúzs szorosan, közvetlenül egymás mellé lenne csavarva, a nyomóerő hatására egymásba csúsznának a megközelítőleg azonos kerületű „szintek", s a gúzs eredeti funkcióját már nem tudná betölteni. A gúzs anyaga a nedves helyeken vadon termő kúszónövény, az erdei iszalag, vagy a borókafenyő (busfenyő). kz iszalag zöld szárából 4-4, esetleg 5-5 vesszőt összefogva kétágú fonatot készítenek, aminek hosszúsága elérheti a 20-30 métert is. A gúzst többnyire nem maga a szőlősgazda fonta, hanem kosárfonók készítették és árulták Nagykanizsán a vásárban. Többféle hosszúságban lehetett kapni, ki-ki a szőlőterület nagyságához viszonyítva választott magának megfelelő méretű darabot. A szüret után megtisztított, szellős helyen tárolt gúzs több éven, néhány évtizeden át is szolgálta gazdáját. Az ősztől tavaszig kiszáradt gúzst szüret előtt 2-3 napig vízben áztatják, egyrészt hogy ne törjön, könnyebben tekeredjen, másrészt, hogy a szőlő levét ne szívja magába. Az áztatás történhet külön kádban, újabban betongyűrűben, leggyakrabban azonban a présmelence szüret előtti „karbantartásával" kapcsolták össze. A több darabból összeállított, ékek közé szorított melence ugyanis a száraz présházban tél idején összeszáradhatott. Hogy préseléskor ne eressze a mustot, illetve ne a szőlő levét magába szívva dagadjon be újra, két műveletet is elvégzett a gondos szőlősgazda, mielőtt nekifogott termése szedéséhez és feldolgozásához. A több darabból összeállított melencét rögzítő ékek kiütése után az egyes darabok közötti résekbe mohát, összefont kukoricacsuhét, gyékény- vagy szalmafonatot tömködnek (füjjezés). 39 Hogy gyorsabban lehessen préselni, Tersánczky (1869. 288., 293-294.) javasolja, hogy kör alakú vesszőfonatot (füzeserényt) - akár kettőt-hármat is egymáshoz kötve - helyezzenek a préselendő törköly alá, így segítve a must gyorsabb és szabadabb kifolyását. A törköly alá és közé rakott vesszőfonat vagy lyukacsos deszkalap használatát lásd még: Schams 1833. II. 89., Vajda 1858. 72., Babo-Machl893.1.908.
