Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)

Paraszti gazdálkodás és tárgyi kultúra - Simon András: A gúzsos szőlőprés. A mustnyerés archaikus eszköze és technológiája Délnyugat-Magyarországon

A gúzsos szőlőprés 251 nem találtam s aligha is volt, mert a balatoni lakosok arra még csak nem is emlékeztek s az elnevezés is újnak látszott előttük." A gúzsos szőlőprést mindezidáig legrészletesebben Markó Imre Lehel írta le századunk közepén, mégpedig egy 183 l-ben készült, a kiskanizsaiak (Zala megye) által birtokolt Vajda-Cserfő nevű szőlőhegyen talált példány alapján.

26 Vincze István a szintén Zala megyei Rigyác község szőlőhegyéről közölt adatokat.

27 Kecskés Péter a zömében szintén kiskanizsai illetőségű, az imént említett VajdaCserfőtől egy dombhátnyira fekvő Öregförhéncen gyűjtött gúzsos szőlőprést 1875-ből.

28 Ugyancsak Nagykanizsa mellől, a Szentgyörgyvári-hegy második hegyhátáról telepített Szentendrére egy 1860 körül épített darabot. A gúzsos prés elterjedési területe túlmutat Nagykanizsa szűkebb környékén. E típus - mint azt Kecskés Péter írja - „a Letenye, Nagykanizsa, Csurgó és a Mura folyó által határolt területen ismert. "

30 Megtalálható volt a szomszédos horvát, szlovén és stájer területeken is.

31 A zömében magyarlakta szlovéniai Lendva-vidéken (a történelmi Zala vármegye területe) ma is használatban lévő bálványos prések szerkezete - elsősorban a szimmetrikus présmelence megléte - arra enged következtetni, hogy e darabok valaha gúzsos technikával működtek, majd a gúzst fölváltotta a szilárd présszekrény. Babó és Mach kézikönyve Dalmácia területéről írja le, értékeli és illusztrálja a gúzsos technikát, melynek préshatását aránylag jónak mondja, hátrányként említi viszont a felrakás és préselés folyamatának lassúságát, legnagyobb veszélynek pedig azt tartja, hogy a gúzs (Seil „kötél") magába szívja a mustrészeket, amelyek aztán könnyen ecetsavat képeznek, s így okozói lehetnek az ecetes íz kialakulásának a jövendő borban. (2. kép) Dalmácia és a szlovén stájervidék közti technológiai párhuzamra hívja fel a figyelmet Franjo Bas. A Drávamenti borvidékről (Podravje) általa leírt ún. német prés („nemska" presaf

1 esetében - a fentebb már említett fa abroncsok használatát megelőzően - kenderből készített kötéllel csavarták körbe a préselendő, összezúzott szőlőt. E technológia alkalmazását a XIX. század végétől egyre inkább kiszorította a kádárok által készített szögletes vagy kerek, lécekből összeállított törkölyláda.

34 Itália területén (Campania, Calabria) az olajpréseknél alkalmaztak fíi, káka, háncs vagy egyéb növényi rostból készült fonatot préskosárként. 25 Jankó 1902. 271. 26 Markó 1955.32-37. 27 Vincze 1958. 3., 21.. 28 Kecskés 1991. 7., Uő. 1992. 184. 29 Kecskés 1987. 13-15. 30 Kecskés 1987. 14. 31 Tersánczky 1869. 391. 32 Babo-Mach 1893.1.908. 33 A szerző vizsgálatai szerint e préstípust a Drávamenti borvidéken a középkorban e területre érkező német telepesek honosították meg. Először a nagyobb földesúri gazdaságokban alkalmazták, paraszti szőlőbirtokosok-nál csak a XVIII-XIX. században vált általánossá. Bas 1930. 14. 34 Bas 1930. 9., 15. 35 Scheuermeier 1943

1.186-187., 291.