Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)
Paraszti gazdálkodás és tárgyi kultúra - Viga Gyula: A Latorca néprajzához
212 Viga Gyula vált, leszámítva annak északnyugati részét. A magyar-szlovák nyelvhatár ma a Bodrog vonalának északkeleti meghosszabbításában húzódik, Nagykapos magasságában. Itt azonban éppen úgy kimutatható a XIX. század derekától a szlovákság térnyerése, ahogyan a ruszinok rovására való előretörésük a Latorca és az Ondava mentén. A szlovák asszimilició következménye ugyanakkor az Ondava és a Bodrog összefolyása fölötti négy település (Imreg, Szürnyeg, Garany, Hardicsa) református többségű magyarságának szubsztrátummá válása. 25 Hasonlóan összetett műveltséget eredményezett a többvallású terület római katolikus, görög katolikus, református felekezeteinek egymásra hatása, ami foltokban még az evangélikussággal is kiegészült, s magán viselte a galíciai zsidóság hatását is. A nyugati és a keleti kereszténység találkozott ezen a tájon, ahol a görög katolikusság históriája maga is megtestesíti az etnikai-vallási változásokat. A települések jelentős része kevert vallású volt a XVIII. század dereka óta. 6 A kimutatható kulturális határok (és hatások) arculata - a fentiek alapján - kettős: részben az alföldi jellegű műveltségi elemek elterjedésének vonala, részben az előzővel árnyaltan összefüggő - etnikai-vallási különbözőség összegződésének kifejezője. A kulturális elemek elterjedésének izoglosszái elsősorban a magyar-szlovák nyelvhatár vonalát követik, amiben azonban manifesztálódik a táji eltérések fő vonása is. A szlovák néprajzi atlasz térképlapjainak alapján szembetűnő, hogy a Bodrog és annak északkeleti meghosszabbítása milyen sok műveltségi elem elterjedésének határa. Kimutathatók az eltérések például a településformákban, miközben az építkezés több elemében - falazóanyagok, tetőfedő anyagok (főleg szalmatető), a ház elnevezése - alföldi hatások érvényesülnek. Elválik egymástól a két vidéken a cséplés helye, a csépformák használata, az állattartó építmények formája (délen gyenge a juhászat és a szarvasmarha tartása dominál), a pince, ül. a bortárolás jellege, a gyümölcskonzerválás módja, ül. eszköze, a maimocska elnevezése stb. Az utóbbi természetesen elsősorban nyelvi differenciát takar, ellentétben a gazdálkodás eszközanyagának egyes típusaival. Különbség van a két területen a rokka elterjedésében, a férfiviselet polgárosodásának ütemében valamint a női hajviseletben. Szembetűnő azonban, hogy a Latorcával jószerével párhuzamos magyar-szlovák nyelvhatár nem az-egyetlen kulturális határ ebben a térségben. A Latorca és az Ondava összefolyásánál észak-déli irányú határvonal is húzódik. Az általa határolt jelenségek azonban északkeleten, az ungi oldalon csak a nyelvhatárig terjednek. Például a pohánka (Fagopyrum vulgare) és a tönköly (Triticum spelta) északi határa a nyelvhatár, de a jelzett észak-déli vonaltól keletre a tönköly, nyugatra a pohánka volt termesztésben a XX. század első feléig. Különbségek mutatkoznak az eke szállításában, a csűr/pajta fedésében (keleten nád), a húsételekben és a kukoricaételekben, 23 Tamás 1996. 273. skk., A szlovákiai ruszinok vagy ruszin ukránok nyelvi és etnográfiai tekintetben lemkók. Vö.: Smajda 1992., Udvari 1994.455-458. 24 EAS. 7. 25 Összegzőén: Tamás 1999. Géczi 1993. 161-166. 26 Vö.: Kal'avsky, 1994. 312-314.
