Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)

Kulturális folyamatok tér- és időbeli keretei - Bárth János: A csíkszentgyörgyi kepe 1809-ben

190 Bárth János Az erdélyi kepe kérdéskörének történeti, néprajzi, nyelvészeti kutatásában a XX. század utolsó negyede jelentős eredményeket hozott, de tennivaló még bőven akad. Sok forrást kell a jövőben föltárni a kepefajtákra, a kepekivetés módjára, a kepefizetők társadalmi rétegződésére, a kepe értékére vonatkozóan. Alábbiakban közreadok egy csíkszentgyörgyi dokumentumot, amely elsősorban a kepeszolgáltatás módjáról és a kepe értékéről tájékoztat. Műfaját tekintve tanúságlevél, tanúsítvány, amelyet valószínűleg a plébános kérésére, 1810. május 17-én az egyháztanács tagjai, a „megyebírák" és a „megye esküttjei" készítettek. Fölöttébb tanulságosak a benne szereplő arány- és értékbecslések, mert csíkszentgyörgyi hagyományt, székely népi tudást tükröznek. A csíkszentgyörgyi plébánia évszázadokon át több tízes, illetve két faluközösség, két politikai község: Szentgyörgy és Bánkfalva közös plébániája volt. A középkori eredetű, kőfallal övezett szentgyörgyi anyatemplom Szentgyörgy és Bánkfalva egyik érintkezési pontján épült. Székelyesen szólva: Szentgyörgy és Bánkfalva katolikus népe egy „megyét" alkotott. Ezzel magyarázható, hogy a tanúságlevelet aláíró egyházi és világi elöljárók neveit a jegyzők két oszlopba rendezték. Bal oldalon sorakoznak a „Szentgyörgy részéről", jobb oldalon a „Bánkfalva részéről" való nevek. Mindkét oszlopban látható „falusbíró" és „vice megyebíró". A két község által váltakozva állított „főmegyebíró" 1810-ben a szentgyörgyi férfiak közül került ki. Függelék Fő Tisztelendő Pap János Csík Szent Györgyi Plebanus Urnak 1809-ikbeli jövedelme az Tisztelendő Káplány Ur részével együt Ezen nemes Megyében, valamint másuttis, a szántó vető gazdák közül az egész béresek adnak a Plebanus Urnak többnyire szalmájában 2 kalongya ősz gabonát és annyi tavaszt, a fél béresek pedig 1 kalongyát mind a két termésből. A kik szalmájában annak idejében a bért meg nem viszik késedelmességek miatt vagy más okból, azoknak fizetni kellene azután szemül egy véka búzát, vagy 2 véka rozsot kalongyájátol, de ebben a részben a szűkölködőknek vagy a terméketlenségnek környül állása tekéntettbe szokot vétetni. A tavasz bér helyet nem külömben a ki árpát ad, egy vékát, a ki zabot, 2 vékát fizet kalongyákjátol. A kik könnyebbnek tanalják, s magok szűkölködéseis úgy hozza magával, a gabona helyet pénzel békellenek, mely békellésnek, vagyis egyezésnek ugyan a gabonának piatzi árrához képest kellene lenni, de ittis az egyező félnek állapottya tekentetik. 2 Imreh István: A törvényhozó székely falu. 105-108. Bukarest, 1983; Balassa Iván: Adatok a székelyföldi kepe és oszpora kérdéséhez. In: Kovács András - Sipos Gábor - Tónk Sándor (szerk.): Emlékkönyv Jakó Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára, 14-24. Kolozsvár, 1996. 3 Lelőhelye: A Csíkszentgyörgyi Róm. Kat. Plébánia Irattára. Vegyes régi iratok. 5 oldalas eredeti tisztázat.