Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)
Kulturális folyamatok tér- és időbeli keretei - Tolnay Gábor: Szövetkezetek Dévaványán a két világháború között
Szövetkezetek Dévaványán a két világháború között 175 szándékában áll az Árpád utcában egy „tej szövetkezetet" létesíteni. 17 Ez indította a dévaványai gazdaságért felelősséget érző embereket arra, hogy alaposabban megismerjék a tej szövetkezetek működésének feltételeit, lehetőségeit. Ezt kívánta elősegíteni dr. Papp Jenő orvos, a Dévaványai Hírlap felelős szerkesztője is, amikor lapjában szerkesztőségi cikket tett közzé, amelyben összegezte a Dévaványán és Ecsegpusztán eddig elvégzett munkákat. Ez a tevékenység azonban már zömében a juhtenyésztőket érintette. Dévaványa még hosszú évtizedekkel az óriási kiterjedésű legelők feltörése után, a Tiszántúl legjelentősebb juhtenyésztő vidékei közé tartozott. Hozzávetőleges számítás szerint mintegy 11.000 darabra tehető Dévaványa juhállománya. Az viszont nehezen megmagyarázható tény volt, hogy a juhtermékek értékesítése nem volt megszervezve. Ezen a hiányon kívánt segíteni a juhtenyésztő gazdák 1936. december 16-án megtartott értekezlete, amelyen az elöljáróság tagjain kívül Lipich István ny. főispán, az Országos Magyar Tej szövetkezeti Központ elnöke, Jurenák Sándor földbirtokos, a juhtermékek értékesítésének egyik országosan ismert szaktekintélye és vitéz Nagy János, az Országos Magyar Tej szövetkezeti Központ igazgatója is megjelentek, hogy a gazdákkal megbeszéljék a szükséges tennivalókat. Az értekezlet résztvevői megegyeztek abban, hogy a juhtermékek értékesítése körül ma olyan rendszertelenség és tájékozatlanság uralkodik, amely feltétlenül károsan befolyásolja ennek az életképes állattenyésztési ágnak a jövedelmezőségét. Az Országos Magyar Tej szövetkezeti Központ kiküldöttei azt ajánlották, hogy a juhtenyésztő gazdák már a tavasz folyamán kezdjék meg a juhtermékek együttes értékesítését. A dolgot megkönnyítése érdekében az Országos Magyar Tej szövetkezeti Központ részéről megígérték, hogy mind Dévaványán, mind Pusztaecsegen felvételi telepet állítanak fel, ahol a gazdák akár tej, akár pedig gomolya alakjában mindenkor a legmagasabb napi áron értékesíthetik a juhfej és hozamát. Hangsúlyozták az Országos Magyar Tej szövetkezeti Központ kiküldöttei, hogy a felvételi telepek felállításával semmiféle kötelezettséget nem akarnak a juhtenyésztő gazdákra róni, sőt még a kezüket sem akarják megkötni, mert abban az esetben, ha a juhtenyésztő gazdák másutt jobb árakat tudnak elérni, abban az esetben az Országos Magyar Tej szövetkezeti Központ felvételi telepeit nyugodtan elkerülhetik. Elsősorban tehát nem az Országos Magyar Tej szövetkezeti Központ üzleti vállalkozásáról van szó, hanem arról, hogy a juhtermékek értékesítését megszervezzék. Ezen a téren hajlandók odáig elmenni, hogy a gazdák kívánságára bármikor Dévaványára küldenek egy sajtmestert, aki megtanítja a gazdákat arra, hogyan kell exportképes gomolyát készíteni. Ez azért volna fontos, mert ezáltal biztosítani lehetne az egységes sajtkészítést, és ennek természetes következményeként a magasabb árakat. Nagytömegű, egységes juhtenyésztéssel ma már el lehetne érni azt az árat, melyet a világhírű felvidéki brinzáért fizetnek. A minőség javításával olyan versenyt lehetne támasztani a felvidéki brinzának, amely előbb utóbb a magyar juhsajt győzelmével végződne. Ausztriából a magyar juhsajt máris kiszorította a felvidéki brinzát és ezt a 17 DÉVAVÁNYAI HÍRLAP - III. évf. 38. szám. - 1935. szeptember 22.
