Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)
Kulturális folyamatok tér- és időbeli keretei - Sümegi Pál - Kertész Róbert: Az alföldi ember és a folyók hosszútávú kapcsolata I.
134 Sümegi Pál-Kertész Róbert sága, valamint megfelelő vízellátása mind-mind szerepet játszhatott az emberi közösségek letelepedési stratégiájában. Az ártér - vízellátásánál és páratartalmánál fogva - rendkívül kiegyenlített környezetet biztosított. A speciális környezet következtében a produktív gazdálkodást megelőzően ez az eredeti erdőtakaró rendkívül faj gazdag volt. Az alföldi mozaikosság és zónaszerü kifejlődés oka az, hogy a regionális térszíni és vízföldrajzi különbségek miatt szikes, löszös sztyepp-erdőssztyepp övezetek tarkították. A jó vízellátás és gazdag erdei vegetáció következtében a talaj adottságai is kedvezőbbek voltak, mint a területen jelenleg található emberi hatásokra átalakultaké, ugyanis a több ezer éves termelő gazdálkodás eredményeképpen mind a növényzet, mind a talaj lényegesen megváltozott. Az élelemtermelő, letelepült életmódot folytató ember folyóvízhez kötődése érthető is ezeknek az adatoknak a tükrében, de miért találhatók a jégkorvégi (felső paleolit és epipaleolit), kizárólag vadászhalász—gyűjtögető létfenntartási viszonyok között élő népcsoportok időszakos táborhelyei is az egykori élővíz közelében? A kérdés megválaszolásához a különböző őskörnyezeti adatoknak 1 és a jégkorvégi gravetti vadásztáborokból előkerült gerinces maradványoknak 2 , valamint a szubarktikus természeti népeknél megfigyelhető néprajzi párhuzamoknak 3 együttes interpretációjára van szükség 4 . A Kárpát-medencében a negyedidőszak során makro-, mező- és mikroszinten egyaránt erőteljes környezeti mozaikosság alakult ki 5 . Ezek a térben és időben ritmikusan változó környezeti mozaikok nagymértékben befolyásolták a zsákmányoló életmódot folytató népcsoportok mindennapjait, mivel a létfenntartásukban meghatározó jelentőségű vadászott és gyűjtögetett élőlények nem terjedhettek ki a Kárpát-medence egész területére egy-egy adott időpillanatban. A jégkorszak végének egymást követő gravetti megtelepedési hullámai a különböző felmelegedési (interstadiális) ciklusokhoz köthetők a Kárpát-medencében. Az egyik jellegzetes kronológiai horizontot a 18.000-16.000 BP évek közé keltezhető Ságvár-Lascaux interstadiális fiatalabb szakasza képviseli. A korszak gerinces faunáját - kevés kivétellel - csak a vadásztáborok konyhahulladékaiból, tehát erősen szelektálva ismerjük. Feltűnő, hogy több telepről aránylag jelentős mennyiségű rénszarvas (Rangifer tarandus) maradvány került elő. A Mollusca fauna 6 , a pollenanalitikai és paleobotanikai adatok 7 alapján 18.000-16.000 BP évek között a Kárpátmedencében mozaikos tajgavegetációt (tajgás sztyeppe, sztyeppes tajga, zárt tajga) lehetett rekonstruálni. 1 Sümegi etal. 1998,1998a 2 Dobosi-Vörös 1986, 1987, Vörös 1982 3 Jarman et al. 1982, Sturdy 1975 4 Kertész-Sümegi 1999a 5 Kertész-Sümegi 1999,1999a, Sümegi 1996, Sümegi-Hertelendi 1998, Sümegi-Kertész 1998,1998a, Sümegi etal. 1998,1998a 6 Sümegi etal. 1998a 7 Kertész-Sümegi 1999a, Sümegi etal. 1999
