Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)
Kulturális folyamatok tér- és időbeli keretei - Sümegi Pál - Kertész Róbert: Az alföldi ember és a folyók hosszútávú kapcsolata I.
Környezetrégészeti kutatások az Alföldön 135 A szubarktikus természeti népek analógiája szerint a rénszarvas vadászata - zsákmányállat jellege miatt - csordába tömörüléskor és a csorda vonulásakor zajlik. A rénszarvasok vándorlása az évszakok váltakozásához kapcsolódik: nyáron a tundra-, télen a tajgaövezetben tartózkodnak. Mozgásuk a két zóna között ősszel és tavasszal történik. A rénszarvasok téli, tajgaövezetbe való húzódása minden évben ismétlődő folyamat. Ennek a migrációnak fő mozgatója, hogy a téli tundrának kedvezőtlenek a környezeti viszonyai, és hogy a tajgában ekkor megszerezhető - a tűlevelű növényzethez is kapcsolódó - zuzmó a rénszarvas egyik legfontosabb tápláléka. Az egyes szubarktikus övben fennmaradt vadászó közösségek tehát követik a rénszarvascsordákat, szinte kizárólag ezeknek a vadászatára specializálódnak, és az egyik legjelentősebb élelemforrásuknak tekintik 8 . A tundra-tajga közötti rénszarvas vonulás a Kárpát-medence és a Kárpátok, valamint a Kárpát-medencét 18.000-16.000 BP évvel ezelőtt északról és nyugatról övező tundraterületek között is feltételezhető. Az eddigi gerinces paleontológiái elemzések alapján 9 a Kárpát-medencében zsákmányolt rénszarvasokat a téli vadászati szezonban ejtették el, vagyis abban az évszakban, amikor a tajgaövezetben tartózkodtak, így a rénszarvasvadászatra specializálódott gravetti vadászcsoportok - a szubarktikus övben fennmaradt vadászó közösségekhez hasonlóan - a tundra-tajga között vándorló rénszarvascsordákat követve alakították ki letelepedési stratégiájukat: téli táboraikat a Kárpát-medence tajgazónájában, elsősorban a folyóvölgyekhez kapcsolódó erdősültebb régiókban, míg a nyári telepeket a Kárpát-medencétől északra és nyugatra eső tundraterületeken hozták létre. Véleményünk szerint az egyes bázislelőhelyek kialakítására a legoptimálisabb környezeti feltételek a tundra-tajga zóna határán álltak rendelkezésre 10 . A Ságvár-Lascaux interstadiális fiatalabb szintjének kezdetén a Pannonicumban (Kárpát-medence centruma), valamint a környező hegységkeret peremén a fennmaradt jégkori erdőrefúgiumokból, reliktumfoltokból a tajgaövezetre, illetve a vegyeslombú tajgazónára jellemző növény- és állatfajok kiáramlottak, s elsősorban a folyók mentén, vízzel terjedve ún. hidrochor módon kolonizáltak 11 . Ennek következtében a Pannonicum pereme beerdősült, és a mai tajgaövezet déli szegélyére jellemző vegetációs zóna, azaz lucfenyő (Picea) dominanciával jellemezhető fenyőerdőjött létre. Ez az alapvetően tajgaerdővel borított, de mégis mozaikos növényzeti és talajtani viszonyokkal rendelkező táj volt az egyik célpontja a felső-würm korú rénszarvascsordáknak és az azokat követő gravetti vadászoknak. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a Kárpátokban és a Kárpátok külső, északi, illetve nyugati peremén kifejlődött tundraövezet, valamint a Kárpát-medence belső peremén létrejött tajga, sztyeppes tajga vagy tajgás sztyepp zóna között az egykori rénszarvascsordák évszakos, területváltó migrációját követő vadászati módszert 8 Jarman et al. 1982, Sturdy 1975 9 Vörös 1982 10 Kertész-Sümegi 1999a 11 Deli-Sümegi 1999
