Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)

Bellon Tibor 60 éves (Szilágyi Miklós)

12 Bellon Tibor 60 éves A debreceni minta-középiskola elvégzése után 1959-ben kezdte meg, 1964-ben fejezte be egyetemi tanulmányait a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-néprajz szakán. Vagyis: bár a magyar szakon is több kiváló professzor (pl. az irodalomtudós Barta János, Kardos Pál, a nyelvész Papp István, Kálmán Béla) hatott rá, formálta érdeklődését, természetesen Gunda-tanítványként. Ami nem jelenti feltétlenül, hogy pl. a még egyetemista korában írt első jelentős gazdálkodás-tanulmánya {Határhasználat Nyíradonyban a jobbágyfelszabadulás után. Ethn. LXVI. [1965] 435-445) ne arról árulkodna, hogy a szolgai példakövetés helyett szabadulni szeretne inkább a „mester" járszalagjáról. Professzorunktól, ha az egyetlen célravezető módszert nem is, a módszerességet meg lehetett tanulni. És el lehetett lesni egy sajátos tudósi ethosz életmű-szervező jelentőségét: döntenünk kellett, hogy ezt vajon vállalhatjuk-e. Azért volt sajátos, egyszerre vonzó és taszító ez az etnográfia iránti aszkétikus, már-már önpusztító elkötelezettség, mert másféle kutatói kvalitásokról jószerével tudomást sem véve, olykor kimondottan lekicsinyelve két alappillérre: a néprajzi jelenségeknek csak „terepmunka" közben lehetséges megfigyelésére, hiteles értelmezésére, átélésére és az összehasonlító adat-tömeg mindenek feletti tiszteletére, a mások eredményeinek „naprakész" számontartására épült. Bellon Tibornak is hamarosan meg kellett tehát vívnia a maga aprócska csatáját a megfellebbezhetetlen tekintélyű mesterrel, ha el akarta fogadtatni a döntően archivális adatokra - XVIII-XIX. századi karcagi tanácsjegyzőkönyvekben megörökített eseti intézkedésekre és a mezővárosi életszervezés hosszabb távú szabályozásaira alapozva, nem pedig a sugalmazott etnográfusi norma szerint „elmélyült terepmunka" eredményeit összegezve (s ráadásul „túl fiatalon", az egyetem elvégzése után három évvel!) elkészített egyetemi doktori értekezését. (A védés után öt évvel jelent meg: Karcag város gazdálkodása - Földművelés. [A Damjanich János Múzeum Közleményei, 34-35J Szolnok, 1973). Elfogadtatta - bár az értékelés nem árulkodott kirobbanó sikerről. E disszertációtól számítható, hogy több figyelmet és méltatást kapott Bellonnak a Nagykunsággal kapcsolatos történeti-néprajzi adatfeltárása bár tudván tudták, hogy történésznek autodidakta - a debreceni egyetem agrártörténész tanárai, mint mestere részéről. Ami már ennél az első jelentős monografikus vállalkozásánál felkeltette mind a távlatos történeti összefüggések iránt fogékony etnográfusok, mind a történészek figyelmét: az azóta mind árnyaltabbá fejlesztett, a szakág egésze számára irányt mutató adatgyűjtési és adatértelmezési módszer. A legköznapibb közösségi szükségletek miatt annak idején papírra vetett alkalmi tanácsi intézkedésekben és hosszabb távra szánt jogi szabályozásban; az üzemszervezési elvek kialakításakor és az erre épülő gyakorlat fenntartására törekedve szükségesnek ítélt megannyi tanácsi összeírásban, számadásban vagy a lakosok apró-cseprő vitáinak, pereskedéseinek elsimítása érdekében megfogalmazott szokásjogi tartalmú bírói állásfoglalásokban fedezte fel Bellon a gazdálkodásra és az életvitelre, a társadalmi együttélésre és a pontosan meghatározható érdekcsoportot képviselő személy mentalitására vonatkozó általánosítások mással nem helyettesíthető érvrendszerét. Ebben a „felfedezésben", mely az önmagában csekély forrásértékű, a helyi társadalom sajátlagos jellemzőinek ismerete híján nem értelmezhető irattömeg kivételes forrásértékének tudatosí-