Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)
Bellon Tibor 60 éves (Szilágyi Miklós)
Bellon Tibor 60 éves A születésnapi köszöntőnek is megvan a maga szép közhelye: hihetetlen, hogy 60 éves! Bellon Tibort - a jóbarátot, éveken át kenyerestársat, másoknak a mindig vidám kollégát, ismét másoknak a tanár urat: a mestert - mégsem lehet ennek az (ez esetben persze színlelt!) álmélkodásnak az előre bocsátása nélkül méltóképpen köszönteni. Hiszen akik évtizedek óta figyelik bámulatba ejtő vitalitását, irigykedve s pajtáskodó évődéssel szokták kérdezni tőle: hogy lehet valaki egyszerre Karcagon és Szegeden, miközben egyik nap Sepsiszentgyörgyön, másnap Burgenlandban forgat a tévésekkel, vagy tanulmányi kirándulásra, vagy terepgyakorlatra, vagy néprajzi gyűjtőtáborba vezeti a hallgatóit a Felső-Tisza vidékére, Szlovéniába, a Bánátba... Ennek a mindig-mindenütt-jelenlétnek - és feltételének: a páratlan kapcsolat-teremtő készségnek - köszönhető, hogy menjen Bellon bárhová a magyar nyelvterületen, barátra, kollégára, legalább jó ismerősre talál. S ennek köszönhető, hogy a magyar népi kultúra táji tagolódásának máig érvényes jellemzőit nem csupán könyvből vett példákkal szokta volt szemléltetni, hanem személyes élményeit idézi a gyors léptű változások ellenére mégiscsak fellelhető - fényképezhető, filmezhető - „archaikumokról": a mézrablásról, az egy fából kivájt csónakból hálót vető tiszai halászokról, a tutajépítésről, a talán utolsó kubikos talicska készítőről. S még mi minden másról, hiszen a „céhbeli" etnográfusok közül aligha akad bárki is, akinek hozzá mérhetően sokrétű terep-tapasztalata lenne szinte az egész Kárpát-medencéről! Ha hihetetlen is - Bellon Tibor 60 éves. Nyíradonyban született 1941. január 1én, a néprajzhoz elvezető első falu-élményt tehát otthonról hozta (igaz, azóta város lett a szülőfalu!), bár a szó szoros értelmében nem parasztcsaládból. Ha valaki, valamikor elemezni fogja, hogy a honi néprajz művelői milyen társadalmi környezetből érkeztek volt a szaktudományos érdeklődés „előszobájába", ajánlhatom a figyelmébe, hogy többen indultak (indultunk!) falusi-mezővárosi kisiparos családból, ami - a szocializációs folyamatban - egyszerre jelentett teljes beavatást a paraszti kultúrába, életvitelbe és a kinyilvánított elkülönülés, kívülállás, mesteremberi öntudat folyamatos érzékelését. (Bellon Mihály bádogos esetében mindez csavaros észjárással is párosult. Nem állhatom meg, hogy meg ne örökítsem: foglalkozását tréfálkozásra, a beavatatlanok meghökkentésére kiválóan alkalmas szójátékkal jelölte meg, mondván: plé-bánós vagyok. Ráadásul az 1950/60-as években a munkásruhába öltözött, kérges tenyerű plébános nem is volt olyan hihetetlenül abszurd, mint manapság...)
