Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

dr. Selmeczi László, a dékáni hivatal vezetője. Aztán komolyra fordítja a szót: A vasútnál várják az új szakembereket. A mi mérnökeink a vasúti munka minden csínját-bínját ismerik majd. Felkészültségük szűkebb lesz ugyan, mint az általános mérnököké, de annál alaposabb. Közgazdasági ismeretekben többet is nyújtunk, mint a pesti Műegyetem. Az egyetemi nevelést legtalálóbban Kandó Kálmán szavai fejezik ki: »A jó mérnöknek mindenből valamit, valamiből mindent tudnia kell...«" „Az egyetem büszkesége. A diákszállóról van szó, a kényelmes, szép diákszállóról. A fiúk túlnyomórészt nem szolnokiak, itt kaptak szállást (kivéve a negyedéveseket, akiket egyöntetűen a nagyhírű Szolnoki Művésztelepen helyeztek el). Hát ez a diákszálló, ahogy az egyetem vezetői mondják, az egyetlen, amiben a veszprémi Műegyetemet megelőzik. Mert különben bizony messze vannak tőle felszerelés dolgában. Fiatal az egyetem, a felszerelés apránként jön. Igyekeznek maguk is segíteni a hiányokon, ahogy tudnak. A mechanikai tanszék pl. tervezést vállal és a befolyt pénzt az egyetem fejlesztésére fordítják. A tanszékek többnyelvű műszaki könyvtárral, friss folyóiratokkal, modellekkel várják a konzultálókat. Különösen a vasútbiztosító tudományos diákkör vett lendületet mostanában: megkapták a Telefongyártól azt a százezer forintos modellt, melyet ők terveztek s ők állítottak üzembe. A fiúk közül sokan még az éjszakai nyugodalmukat is feláldozták, hogy a modell, »az egyetem büszkesége«, minél előbb készen álljon..." A szolnoki KME párt- és DlSZ-szervezetének lapja, az Ifjú Mérnök 1955. áprilisi (III. évf. 4. sz.) számában hírt adott arról, hogy a „Jászkunság új köntösben jelent meg: nyomdai úton, művészi kivitelben állítják elő. Az első, jól sikerült nyomtatott számban két egyetemi vezetőnk cikke jelent meg..."

27 A két szerző: Vincze István, a KME tanszékvezető docense: Szolnok szerepe a közlekedésben, és dr. Selmeczi László, a KME dékáni hivatalának vezetője, a geológia m. h. előadója: A Tisza-meder jégkorszakbeli őslénymaradványai. S ha már az egyetemi tanszemélyzetből néhány nevet felvillantottunk, lapozzuk fel P. L. mérnökhallgató egyetemi leckekönyvét,

28 kiket is hallgatott: Dux Erik: matematika, Kovács Vilmos: ábrázoló geometria, Fónyad József: kémia, Selmeczi László: geológia, Bukovszky Ferenc: fizika, Palotás László: mechanika, Silbersdorf László: mechanika, Biacs Nándor: elektrotechnika, Kopasz Károly: hőerőgépek, Keszler Gyula: anyagismeret, anyagtechnológia, Vincze István: közlekedési mélyépítés, vasúti felépítmény és állomások, Halász Tibor: vontatási szolgálat, Turányi István: közlekedési üzemtan, Sztankóczy Zoltán: közlekedési és gazdasági földrajz, Kádas Kálmán: közlekedési gazdaságtan. A Néplap 1955. május 18-i száma

29 hírül adja, hogy „Jövőre kerülnek ki az első mérnökök... a Közlekedési Műszaki Egyetemről... Az egyetemen az 1951-ben kezdett vasúti üzemmérnök-jelöltek, a negyedévesek a legöregebbek, 1956-ban kapják diplomájukat, ők lesznek az ország első vasútüzemi mérnökei. Az egyetem munkáját már kezdettől fogva segíti a Magyar Államvasutak. Szemléltető segédeszközöket, szakirodalmat bocsátottak a tanárok és a hallgatók rendelkezésére..." Az egyetem belső életét tárgyaló rész után kerüljön sor a Közlekedési Műszaki Egyetem sorsát döntően befolyásoló jogszabályra,

30 a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1955. évi 31. sz. törvényerejű rendeletére „a Budapesti Műszaki Egyetem... szervezetének módosításáról, valamint a Szolnoki Közlekedési Műszaki Egyetem... működésének megszüntetéséről..." 27 Jászkunság 1955. évi 4. szám 45. 28 Pápay László mérnök (Szolnok) egyetemi indexéből. 29 Szolnok megyei Néplap, 1955. május 18., 1. 30 Hatályos jogszabályok gyűjteménye 1945-1958. i. k 453