Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
Megérkezvén Szolnokba - elkezdődött a küldöttség elfogadása után a Pályafő hajléka alatt a pompás ebéd. Igen élénkké tette ezt a magyar katonazene, s érdekessé a nézökül megjelent hölgy sereg. Ebéd folytában föláll Kossuth Lajos, s szokott ékesen szólásával igen idő és helyhez alkalmazott fölköszöntést mondott... Az ünnepélyesség végével mindnyájan megelégedve távoztak... - megemlítendő, miszerint a jelen volt gróf Széchenyi István innen a Tiszán Szatmárba utazott... Ezután hazatértünk elhozván magunkkal emlékül a vasútvonal földirati térképét." A pest-szolnoki vasút avatására megjelentetett térkép címe: „HELYZETE a magyar középp. VASÚT PEST és SZOLNOK közti részének az emelkedési aranyok összeállításával" (12. kép). Metszette és nyomtatta: Walzel F. A. Pesten. Mérete: 41x180 cm. A pest-szolnoki vasút 125-ik évfordulójára rendezett vasúttörténeti kiállítás alkalmából hasonmás kiadásban megjelentettük. 83 Tanulmányunkban már többször esett szó az épülő Indóházról, amely az avató ünnepély színhely eis volt. A 13. kép a reformkori pályaudvart ábrázolja a klasszicista stílusú Indóházzal. 84 Tervezte Wilhelm Paul Eduard Sprenger sziléziai születésű bécsi építész és a pest-budai Zitterbarth Mátyás építette. Ez a reformkori pályaudvar csaknem minden épületével megmaradt eredeti állapotában. A később ismertetett történeti fejlődés miatt ugyanis más helyütt új állomás épült. Azért vetettük fel a gondolatot, hogy közlekedéstörténeti jelentősége és műemléki értéke miatt kapjon muzeális funkciót. Dr. Csanádi György közlekedési miniszter „A szolnoki vasút 125 éve" kiállítás megnyitásakor erről is szólt: „...Valóban kevés olyan városa van az országunknak, ahol a vasút múltja és jelene, a haladó hagyományok és a szocialista építés nagyszerű eredményei olyan együttesben volnának megtalálhatók, mint éppen Szolnokon. Ezért örömmel és egyetértéssel értesültem arról, hogy a megye és a város vezetői, a szolnoki Damjanich János Múzeum és a budapesti Közlekedési Múzeum az első szolnoki vasútállomás megmaradt épületében állandó vasúttörténeti és munkásmozgalmi kiállítást, környezetében pedig a muzeális értékű eredeti vasúti járművek kiállítását, egy - az országban egyedülálló - nagyvasúti járműskanzent javasolnak létesíteni.. " 85 A vasút végállomása a Tiszánál volt, mert így lehetővé vált a tiszai gőzhajózás révén az Alföld jelentős részéről összegyűjteni a gabonát vagy más terméket, és a 83 A Szolnoki Galériában rendezett vasúttörténeti kiállításra a Damjanich Múzeum Reprint sorozatában megjelentettük 1972-ben. 84 A [Leipziger] Illustrierte Zeitung 1851. márc. 1-i számában a 137. oldalon jelent meg „A délkeleti államvasutak Ausztriában" c. cikk mellékleteként. - Kutatástörténeti érdekességként megemlítem. hogy ezt a metszetet a pest-szolnoki vasút felavatásáról, német képaláírással én még 1940-ben láttam bekeretezve Szolnok város adóhivatalában. Ez azonban a háborús pusztítások során eltűnt. Évtizedekig kutattam utána, külföldi folyóiratokban is, amíg végre Kubinszky Mihály segítségével sikerült rátalálni a folyóiratra Az OSZK példánya beládázva a Keszthelyi könyvraktárukban volt letéve. így csak Bécsben a Nemzeti Könyvtárban találtam meg 1976-ban és tudtam mikrofilmeztetni. Leltári száma: 399-170-D Per Band 1851. A metszet mérete: 12x18,7 cm. A metszet aláírása: „Die ungarische Eisenbahn: das Stationsgebäude zu Szolnok", magyarul: „A magyar vasút: a szolnoki állomásépület". Rajzolójának nevét nem ismerjük. 85 Jászkunság, 1972. szeptember: 97-100. Dr. Csanádi György: Megnyitó beszéd „A szolnoki vasút 125 éve" kiállításon. Dr. Csanádi György közlekedési miniszter beszédében elhangzottaknak lett is folytatása A Közlekedési Múzeum Évkönyve IV. (1976-78) kötetéből idézem Koltai Mariann: A hazai nagyvasúti gőzmozdonyok megőrzése c. tanulmányának végső bekezdését: „1972-ben született meg a KPM részéről az az örvendetes döntés, hogy a technikatörténetileg legértékesebb jármüvek bemutatására állandó nagyvasúti szabadtéri járműkiállítás - skanzen - létesüljön. Erre ez idő szerint legalkalmasabb - mind vasúttörténetileg, mind földrajzi fekvésénél fogva - Szolnokon a felhagyott ószolnoki pályaudvar. A skanzen létesítésére és az 1847-ből való felvételi épületnek (jelenleg lakóház) vasúti múzeummá történő átalakítására 1973-ban a MÁV Tervező Intézet tanulmánytervet készített, amely - többek között - 18 gőzmozdony szakszerű és esztétikus kiállítását biztosítaná. A vasúti skanzen gondolata Szolnokon és a MÁV-nál egyaránt kedvező visszhangra talált. Anyagi nehézségek miatt azonban megvalósítására csak a következő tervidőszakban van remény..." 202
