Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

sírokra bukkanunk és azokból tudományos szempontból értékes dolgok fognak kikerülni. Dr. Györffy leszállt a kiásott csontkamrába és nagy türelemmel kezdte bontogatni a földből előfehérlő koponyákat..." ,,Bolcsa község nyomai után"

8 címmel 1924. szept. 20-án jelent meg a Karcagi Napló-ban a cikk második része: „Múlt számunkban ott hagytuk el, hogy Györffy István dr. váratlanul megérkezett Karcagra és kiment Mándoki Péter tanyájára, ahol a múlt hetekben véletlenül egy 300-350 éves csontkamrát bontott fel az ásó, hogy azt személyesen átvizsgálja. A csontkamráról azonnal megjegyezte Dr. Györffy, hogy az további anyagot nem rejt, mint amit először kiemeltek belőle s amit ő még szombaton talált. Dr. Györffy hiába adta ki a szigorú parancsot a kíváncsiskodó szomszédos tanyák odasereglett népének, hogy a feltalált koponyákhoz ne nyúljanak, egy öreg tanyasi kiforgatta belőlük a földet, ami pedig arra való, hogy szállítás alatt összetartsa a portós csontokat. Ugyanis a lelet az állam tulajdonát képezi és azt dr. Györffy részben már fel is szállította Budapestre, az ideiglenesen a főgimnáziumban elhelyezett anyagot pedig majd a Hajdú Benjámin tanyáján tervezett ásatások eredményével együtt fogja Budapestre vinni." Szükségesnek látom, hogy a szöveg közlését megszakítsam egy kis időre, hogy valamire külön is felhívjam a figyelmet. A régészek legtöbbje az ásatások idején az adatközlők, a környékbeli érdeklődők részére szakszerű felvilágosításokat nyújt, valóságos tudományos kiselőadások efH". Ez volt a gyakorlata Györffy Istvánnak is. Lássunk hát egy ilyen tudományos kiülőadást Bocsa tanyavilágában: „Ki hitte volna ezelőtt 10 évvel (ti. 1914-ben), hogy a karcagi tanyán akad olyan társaság, amelynek több tagja járt kint Ázsiában és úgy beszél arról, mint a nagy vénkertről. Dr. Györffy István Kis-Ázsiát járta meg. Örsi Sándor gazda, mint hadifogoly „államköltségen" utazgatott, hol a Kaukázusba, hol a kirgizek, hol a tatárok közé. Már pedig, ha a régi időkről beszélünk, előkerül Ázsia mindég - a magyarok, kunok őshazája... Á tanya folyosóján ültünk. Az asztalfőn S. Nagy István bácsi helyezkedett el, a házigazdának apósa. Ő kérte Györffy István dr.-t, hogy meséljen valamit az ősökről. Dr. Györffy István azon kezdte, hogy a kunok a tatárjárás előtt, 1239-ben jöttek be Magyarországba. Menekültek a tatárok elől. Majd mikor Kuthen vezérüket Budán megölték a magyarok, azt hívén, hogy ő népével együtt a tatárok kéme, levonultak a Balkánra, a mai Szerbia területére, onnan csalta őket vissza IV. Béla a nagy dúlás után. A Kunság lenyúlt egész Temesvárig. A kunok olyanforma létszámmal jöttek. mint a magyarok, telt bőven belőlük a Hajdúságra is. A hajdúk kapitányai közt igen sok kunt találunk. A magyarok a kunokat harcaikban többnyire az első sorokban alkalmazták. Nagy Lajos olaszországi hadjáratain a kunoknak jó hasznát veice Kun László 40 ezer kun lovassal pocsékolta meg a fehéregyházi csatában Podjebrádot... A kunok bizony sokáig megmaradtak vadságukban. Kenderest, mely ősrégi magyar község, 1522-23. évek táján „utraque Bolcsa", mindkét Bolcsa (az egyik ásatás alá került) megtámadta, alaposan kirabolta és vérengzést is vittek végbe. Á zsákmányolt ökröket Kenderes piacán sütötték meg és lakmároztak fel. A most feltalált Bocsa egy Bolcsa nevű birtokosról kapta nevét. Régi kun szó. Hogy milyen volt a kun nyelv? Velencében a Szent Márk-templomban őrzik a Codex cumanicust. Ez majdnem az egész kun nyelv szókincsét tartalmazza... Erről a Boksáról, melynek egykori helye körül vagyunk - mondta Györffy 8 Karcagi Napló 1924. IX. 20. 78