Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

illetve az OSZK sajtóanyagának mikrofilmjei segítségével nemcsak híranyagot, hanem ásatási jelentéssel felérő beszámolókat leltem, melyek értékét növeli, hogy azok nemcsak újságírók közlései, hanem nagy részét Györffy István maga írta. Következzenek hát sorjában: 1924. szeptember 13-i számában hírül adta a Karcagi Napló

6

: ,, Tudományos ásatások a határban. Dr. Bartucz Lajos egyetemi tanár és Dr. Györffy István múzeumi igazgató őr vezetésével a Mándoki Péter bócsai tanyáján a mai napon tudományos ásatások indultak meg. ígéretet kaptunk arra vonatkozólag az ásatás vezetőktől, hogy az ásatások minden jelentősebb mozzanatáról pontos tájékoztatást kapunk, amelyekről lapunk hasábjain számolunk be." A Karcagi Napló 1924. szept. 17-i száma ,,Felszínre kívánkozik az elsüllyedt történelmi múlt.

1 - Mit rejt Mándoki Péter bócsai tanyája? - Dr. Györffy István a Nagykunsági krónika hírneves szerzője munkában" címmel írja: „A múlt hetekben Mándoki Péter gazdálkodó bócsai földjén a tanya épülete környékét feltöltögette és az alig egy pár száz lépésre fekvő dombról hordta hozzá a földet. Valamikor a domb nagyobb lehetett, mert nem ez az első eset, hogy leberetváltak belőle. Azt többször hallotta a régi öregektől a bócsai határ tanyavilága, hogy valamikor réges-régen falu állott azon a részen. Erről a történelmi adatról tudott Mándoki is, de hogy éppen az ő földjén s a tanyájától egy kőhajításnyira állott 300 éve körül a tatárok által feldúlt Bolcsa (más nevezettel Bocsa) község református temploma, erről csak most tett a véletlen neki bizonyságot. Ahogy a dombtetőt hordták, az ásó egyszer csak emberi csontokat emelt ki a talajból és a váratlan lelet izgalma alatt, ahogy lejüebb-lejjebb ástak, mind nagyobb mennyiségben kerültek elő emberi koponyák, lábszár- és medencecsontok. Mándoki Péternek mindjárt sejtelme támadt, hogy itt a mondából ismert Bolcsa község nyomára akadtak és nem engedte tovább a hely feltárását, hanem jelentést tett a hatóságnak, a hatóság pedig tovább küldte az értesítést a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Dr. Györffy István a Nemzeti Múzeum igazgató őre a Kunság, a kun nép történetének szorgalmas kutatója, aki „Nagykunsági krónika" című kötetével komoly körökben is elismerést vívott ki magának, éppen a madarasi határban, a Nagyréten, amely lenyúlik egészen a Hortobágyig, járt-kelt Benyovszky István budapesti festőművész társaságában, történeti adatokat gyűjtögetve, magánúton értesült a bócsai leletről. Ő már tavaly Ködszálláson 4 napig tartott ásatásokat, az Ökrös László tulajdonát tévő szántón, mely alkalommal kőkorszakbeli régiségeket sikerült kiemelnie a földből. Dr. Györffy István maga is karcagi lévén, minden tudományos tárgyilagossága mellett mégis csak a karcagi köd bevilágítását ambicionálja magának és így érthető izgalommal sietett át Madarasról és már múlt szombaton Dr. Hajnal István főjegyző társaságában kiszállott a csontlelet színhelyére. Munkatársunknak alkalma volt dr. Györffytől értesülést szerezni, hogy melyek az első feltevései, miféle csontleletről van szó és mit remél az ásatásoktól? Dr. Györffy határozottan kijelentette, hogy az 1660. év körül elpusztult Bolcsa község templomdombján bontott ki az ásó egy csontkamrát, amelyet a régi szokás szerint közvetlenül a templom mellett elhelyezett temetőből (miután az betelt) hányták össze a csontokat. Ugyanúgy volt Ködszálláson is, egy 15-20 méter átmérőjű domb, körülötte a még most is felismerhető árok. A dombtetőn állott a templom és körülötte a cinterem, a temető. Én távolabb sejtettem a templom helyét, de ma kétségtelen meggyőződtem, hogy ez a hely igenis a templom dombja és már a templom fundamentumának nyomára is akadtunk. A rendszeres ásatás során remélem, hogy 6 Karcagi Napló 1924. IX. 13. 7 Karcagi Napló 1924. IX. 17. 77