Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

megalapozatlan a feltevés, hogy a töprengő, ülő férfi, maga Bemáth Aurél. A művészettörténet vitathatatlan értékei közt tartják számon a szakemberek ezt a szolnoki tájképet, amelyet az 1977-es jubileumi kiállításon a szolnoki közönség is láthatott. A Művészeti Egyesület ülésén az üres vendégműtermekbe Basilides Barnát. Bemáth Aurélt és Gáborjáni Szabó Kálmánt hívják meg 1942-ben is. A Nemzeti Jövőnk május 5-i száma közli az indoklást is: ,,Bemáth Aurél a legnagyobbak közül való, művészi problémák megoldását kereső művész, hatalmas intellektus, aki mondanivalóit a legtisztább festőiséggel adja elő. Az őszi Rippl-Rónai-Bernáth kiállítás művészeti életünk kimagasló eseménye volt..." Ugyanez a lap interjút is közöl július 28-án: „A magyar festészet egyik kiválósága, Bemáth Aurél, másodízben vendége a szolnoki Művésztelepnek. Tavaly két-három hetet töltött itt csupán... ebben az évben már a nyár elején ideköltözött, követte festőiskolájának több növendéke is. Úgy látszik, a telep és a művész között kifejlődőben van az a bensőséges viszony, amely annyi festőt kötött már szétszakíthatatlan szálakkal városunkhoz. Ez egyre hosszabb ideig tartó vendégeskedéssel kezdődik, és a művésztelepi törzstagsággal végződik... - Szolnok megtetszett, jól érzem itt magam. Szép a művésztelepi kert. egy fel életre való festenivalót találni benne. Itt folyik a Tisza és a Zagyva, s a víz engem mindig különösképpen vonzott. - A pesti festőiskolának, ahol tanítok. 10 növendéke jött le Szolnokra. Csodálatosan valamennyien lakást találtak, augusztus közepéig itt maradnak. Délelőtt iskolai munkát végeznek, aktot rajzolnak, délután tájképet festenek, reggelenként korrigálom őket... Tíz óráig a festőiskolában vagyok, azután jönnek hozzám a modellek, délelőtt, délután festek. Sok képet elkezdtem, befejezve egy sincs. remélem, majd csak elkészül..." Bemáth Aurél szavai is igazolják, milyen komoly munka folyt nyaranta a Művésztelepen, hogy azután a nyári termés a szeptemberi tárlatokon bemutatásra kerüljön. „... Az 1943 szeptemberében rendezett művésztelepi tárlaton... Bemáth Aurél bársonyos tónusú pasztelleket s három akvarellt állított ki. A "Gyilkostó" és a palcttás csendélete a kiállítás legjobb darabjai... A szolnokiak ízlését dicséri, hogy a kiállítás első napján négy képet vásároltak meg" (Nemzeti Jövőnk, 1943. szeptember 7.) A Művésztelep őszi tárlatának anyagát Nagyvárad is bemutatni kívánta, így az ottani bemutatkozás sikereiről is szólunk. Erre a nagy jelentőségű kulturális eseményre Szolnokról valóságos kulturális delegáció érkezett, a festőművészek közül ott volt Basilides Barna, Chiovini Ferenc, Gáborjáni Szabó Kálmán, Mattioni Eszter. Patay Mihály, Vidovszky Béla és Zádor István, a szobrászművészek közül Borbcreki Kovács Zoltán. Fényes Adolf képeinek ismertetése után a nagyváradi Magyar Lapok 1943. október 12-i számában ezt találjuk: „Bemáth Aurél, akit festészetünk legmaibb lírikusának neveznek, lenyűgözően hat tájképeinek mély hangulatával. A természet látásának megdöbbentő élményét tolmácsolja hatalmas, víziószerű színharmóniákban, amelyekben a táj részletei csodálatosan egybeolvadva lehelik a belső összefüggések titokzatos erejét. A Gyilkostó félelmetessége, a Zagyva tájkép meleg varázsa, a Szolnoki tájkép tünemény szerűsége a színek költőjének bámulatra méltó megjelenítései..." A két utóbbi festmény szolnoki ihletésű, s lehetséges, hogy a szolnoki táj azonos azzal a képpel, amely egy debreceni magángyűjteményben van. és a régi Tisza-hidat ábrázolja. 1944. február 1-én a megyeháza kistermében a Művészeti Egyesület közgyűlésén ,,Bemáth Aurél festőművész nemesveretű szavakkal méltatta Jancsó Lajos igazgató érdemeit. A szolnoki Művésztelep az ország egyik legszebb kulturális intézménye. Mindez nagyrészt Jancsó Lajos érdeme..." (Nemzeti Jövőnk, 1944. február 4.) A megtartott képsorsoláson három Bernáth-mű (Művésztelep, akvarell. Pusztai táj. krétarajz, Kutyafej, krétarajz) került szolnoki magángyűjteménybe. 508