Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

bennünket egy terembe. A teremnek betonpadlózata volt, melyen szennyes deszkák voltak össze-vissza dobálva. Ilyen helyiségbe kerültem én és sok társam, kik családjuktól elszakítva, velem együtt nem tudták, mihez kezdjenek. Nem volt semmim: se helyem, se ennivalóm, se vizem, sem fekhelyem. Jobb híján leültem a földre és boldog voltam. Boldog voltam azért, mert ülőhelyem volt. Akadtak olyanok is. kik állva mentek neki az éjnek. A WC-re kimenni? Ez csak álom volt erről szó sem lehetett. Nagy nehezen hozzátartozóim számolva az elutasítással, veréssel, szidással. sírva fordultak a rendőrhöz, ki hosszas habozás után, szitkozódások közepette, engem a családomhoz engedett. A borzasztó nyomorúságban elképesztő volt az örömünk. hogy ismét együtt vagyunk. A másik teremben is a zsúfoltság hasonló volt. A jól csupán abban lehetett látni, hogy nem kellett a puszta földre, hanem a csomagokra ülni, és ami a fődolog, a családdal együtt voltam. Ezek után jött az éjszaka. Borzasztó volt. Egy terembe kb. 500 ember volt heringszerűen összezsúfolva. A szükségleteket nem lehetett kinn elvégezni, hanem a teremben. Lefekvésről szó sem lehetett. Kinek szerencséje volt ülhetett. Lassan, nagynehezen megvirradt. Ekkor bejött egy rendőr bottal a kezében és egy Schultheisz István nevű szolnoki banktisztviselőt az ajtóhoz állított és azt mondta neki, hogy senki sem mehet ki. A WC-re egyenként volt szabad kimenni. Ha mégis valaki kimegy, akkor a kapus lesz megbüntetve. A WC-ről egyébként nagyon sokat lehet írni. A Cukorgyárban kb. ötezer emberre két WC és egy reterát esett. Az első nap a férfi WC teljesen, a női WC részben használhatatlanná vált, ezért latrinákat kellett felállítani. Milyenek voltak ezek a latrinák? Eleinte vedrek voltak felállítva a latrinák mellett, melyeket egymás után használtunk. Akinél tele volt, annak a teli vödröt ki kellett önteni. A női WC-ben ugyanígy volt. A kedvezmény csak az volt, hogy a vedrek nem a szabadban voltak. Ide azonban csak 70 éven felüli nők mehettek. A férfiak a latrinára, a nők pedig a reterátra járhattak. A WC előtt mindig hosszú sorok kígyóztak és ez nagyon kellemetlen volt. A vöröskeresztes karszalagos ápolónők előre lettek engedve. Sokan azonban, kik nem voltak ápolónők, vöröskeresztes karszalagot kértek és belógtak a WC-re. A Cukorgyárban egy teremben kórházat is rendeztek be, melynek vezetője Dr. Wintner Vilmos szolnoki orvos volt. Az orvosok és családjaik egy külön helyiséget kaptak lakásul. A kórházban egyszer a Gestapo vizsgálatot tartott és megállapította, hogy a kórházban kis betegséggel tartózkodnak, ezért a vezető orvost a tiszt megpofozta és a betegeket percek alatt kikergette. Kb. egy hétig voltunk a Cukorgyárban, de azon hét alatt nem feküdhettünk le egyszer sem, hanem ruhástól ültünk csomagjainkon Sok volt a lopás és a veszekedés. Úgyhogy már azt mondtuk, hogy inkább vigyenek bárhová, de innen el. Pedig még csak ezután jött a fekete leves. Elkezdett esni az eső és olyan sár lett, hogy az udvaron mozogni nem lehetett. Csomagjaink mind eláztak. Egyik teremből ki, a másikba betereltek berniünket. Éjszakánként lövöldözések voltak és néha remegve, behúzott nyakkal ültünk és vártuk a hajnalt. Többen nem birták ezt az életet. Öngyilkosok lettek. Szolnokról Szenes Jenőné és öreg édesapja, Holczer Vilmos kereskedő, Varsányi Gyula állatorvos és Blum Áron szabó haltak meg. A halottakat bedobták a szeneskamrába, majd elvitte őket a hullaszállító. Ez még mind semmi. A vidéki csendőrség és a kémelhárító vagyonellenőrző razziát tartott. Melynek során vidékről és Szolnokról a jobbmódú embereket elvitték és vallatni kezdték őket, hogy hová dugták el értéktárgyaikat. Szolnokról Dr. Túri Sándor, Dr. Székely Sándor, Dr. Halász Sándor, Dr. Krämer Dezső orvosokat, Krémer Szilárd, Lassányi Jenő gyógyszerészeket, Székely Imre, Fehér Miklósné, Pollák Sándor, Vidor Mihály kereskedőket vitték el. Egy-kettő kivételével csúnyán összeverve hozták őket a kórházba, mert félholtra voltak verve valamennyien. Ezen dolgok után a zsidótanács elnöke Dr. Mandel Sándor és segítőtársai Dr. 369