Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
egészen 1/2 2-ig, azután csendesség lett. Délután újra csend - úgy hat óra tájban újra lőni kezdenek, és úgy 7 óra felé már egész élénk ágyúharc fejlődött ki. Az ellenség azonban nem győzi úgy szusszal mint a mieink, mert a mieink ötvenet is lőnek, míg az ötöt. Az igaz, hogy ma is csúnya pusztítást csinált az ellenséges gránát. a Madách utca sarkán hatalmas vértócsa és a Baross utca felőli részen nagy csomó betörött ablak és sápadt arc az ijedelemtől jelzi a gránát pusztítását... Egész (éjjel) 1/2 2-ig tartottak a műtétek. 29-én: - Születésem 28-ik évfordulója van ma. Oly keveset láttam még szépet az életből. Vajon mit hoz a jövő? Az éjjel csendben telt el, a délelőtt is csendben. délben 12 óra felé kezdenek elvétve lövéseket leadni. Aztán újra csendesség van egész estig. Amint azonban kezd sötétedni, erősebb géppuska és kisfegyverzaj hallatszik és az udvarunkra ugyancsak besüvítenek, hangos zizegéssel a kisgolyók. 10 óra után sem tudunk még aludni a zajtól. 30-án: - Nyugodt, csendes volt az éjszaka, mikor egy irtózatos robbanás zaja vert ki bennünket az ágyból. Az egész utca népe felébredt és az utcára rohant, hogy mi volt az. Reggel hallottuk azután, hogy a 30 öles hidat (a Tisza ártéri hídja, az ún. százlábú híd) felrobbantották a románok. Ezután a robbanás után a mieink felette kemény ágyúzást kezdettek el... Majd egész éjjel tartott, sokszor felriadtunk egy-egy hevesebb zajra. Jászkunság XXI. évf. 1-2. sz. 1975. március-június 21-28. p. ill. Nehéz napok Részletek egy 15 éves fiú 1944-es szolnoki naplójából 1944 tavasza nem az öröm jegyében fogant. Hiába virágoztak akkor is a fák. nyomasztó légkör tette félelmetessé a napok hosszú sorát. Az esztelen és értelmetlen háborúba belefáradt tömegeket március 19-én mégis megdöbbentette Magyarország német megszállásának híre. Szolnok város utcáinak vasárnapi csendjét német csizmák csattogása, páncélozott járművek robaja verte fel. Ijedtszemű asszonyok tekingettek félve az ablakok függönyei mögül. Bezártak az éttermek, a mozik. Döbbent csend ült a városon. Géppisztolyos német katonák szállták meg a Tisza és a Zagyva hídjait, megakadályozva azt is, hogy a városból a várba vagy a Scheftsik-telepre hazainduló lakosok otthonukba térjenek. Csak lassan jöttek rá, hogy a tabáni halászok csónakjaival keljenek át a Zagyván. Az embereket szabad mozgásukban gátló rendelkezések közül még csak ezek voltak a legenyhébbek. Nyomban követték ezeket a haladó gondolkodású emberek üldözése, az illegális kommunisták lefogása, internálása, s az embert embertől elkülönítő, megkülönböztető rendelkezések egész sora. Több mint három évtized távolából egy szolnoki 15 éves fiú korabeli naplója emlékeztetheti a mai fiatalokat a döbbenetes korszak félelmetes, borzalmas és embertelen sötét napjaira. A „Nehéz napok" cím olvasható azon a kékesfekete papírkötésű füzet vignettáján a címlapon, amelybe ceruzával rótta a szolnoki napok eseményeit. Nem írói szándékai, ilyet egy 15 éves fiútól várni sem lehet, de a szürke sorok 366
