Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
A helyükön maradt szolgabírók, jegyzők a csendőrőrsök visszaállítását kérték. mégpedig felemelt létszámmal. A belügyminiszter még november 3-án körlevelet adott ki, amelyben kifejtette, hogy „a haza boldogulásának ügyét szolgálja a csendőrség is, amelynek értékes szolgálatai iránt az ország és hatósága megértő elismeréssel viseltetnek." S felhívást bocsátott ki a csendőrség munkájának támogatására. 20 Gyűlölt ellenségüket, kínzóikat állította újra a parasztokkal, munkásokkal szembe a kormány, melyet a dolgozók harca juttatott hatalomra, s melytől a nép nehéz helyzetének megoldását várta. A Szolnok megyei kommunisták a proletárdiktatúráért A forradalom győzelme után a megye politikai életében a Szociáldemokrata Párt kezébe került a vezető szerep. Egyrészt mivel szervezkedése a messzi múltba nyúlt vissza, másrészt mert demagógiája sem volt eredménytelen, sokáig meg tudta őrizni pozícióját nemcsak a polgárság, hanem a munkásság körében is. Helytelen lenne azonban a tagságot a vezetőkkel azonosítani. Az egyszerű emberek, akik átélték a sokéves háború borzalmait, akik kiutat kerestek az elnyomatásból, olyan pártot kerestek, melynek programjában a dolgozók felemelése állott. Az egyetlen munkáspárt a Szociáldemokrata Párt volt, s így természetes, hogy feléje fordultak. Különösen nagy lendületet vett ez az irányzat, amikor a nagy októberi szocialista forradalom győzött, s most már megvalósult példa is lebegett az emberek szeme előtt. Éppen ezért nagy szerepet játszottak az orosz frontról vagy fogságból hazatért katonák. Pl. Tiszafüreden Oláh Märton frontot járt katona szervezte meg a Szociáldemokrata Pártot, s Karcagon is hazatért katonák kezdeményezték a pártszervezést. A Szociáldemokrata Párt vezető szerepe kétségtelenül haladást jelentett a korábbi politikai viszonyokhoz képest, amikor minden hatalom a földbirtokosok és kapitalisták kezében volt, ugyanakkor éppen a szociáldemokraták opportunista, demagóg politikája akadályozta legjobban a forradalom továbbfejlődését, igazi céljainak elérését. A Nemzeti Tanács megalakulása után a Szociáldemokrata Párt Szolnokon ilyen proklamációt adott ki: „Szolnoki lakosok! Iparosok, kereskedők, gazdák, tisztviselők, nagybankok és nagybirtokosok! Nézzetek szét és lássátok, hogy a »rendzavaró, földosztó«, »cucilistáknak csúfolt« szervezett munkások vigyáznak most a ti vagyonotokra és életetekre, hogy Szolnok városában ma nem rablás folyik, az nagymértékben a Nemzeti Tanács mellett álló szociáldemokrata munkásságnak köszönhető!" 21 A Jászberényi Újság pedig így írt: 22 „A szociáldemokraták a népköztársaság igazi katonái... a háború vége is a szociáldemokraták több évtizedes munkájának eredménye. Szervezkedjen mindenki ide!" S miközben érdemeikre hivatkoznak, a forradalom vívmányaival elégedetlen tömegeket félrevezetik, becsapják, amikor azt bizonygatják, hogy elérték azt, amit akartak, hiszen a „Nemzeti Tanács, illetve a Károlyikormány a szabad és független magyar nép kormánya: amit a kormány akar, azt a nép akarja." S ugyanakkor, amikor a bankok és földbirtokosok vagyonának megvédésével dicsekedtek, azzal biztatták a népet, hogy „új világ felé haladnak, s azt akarják, 20 MMI Arch. Jász-Nagykun-Szolnok vm. alispáni iratok. B. M. körlevele. 21 Függetlenség, 1918. november 3. 22 Jászberényi Újság, 1918. november 24. 359