Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

legerősebbek. Azután jöttünk át a Szapáry utca mellékközébe, megvéve az épületet 1912-ben szabályos adásvétellel; átépítettük, és színpadot csináltunk. A költségeket az Általános Munkásegylet rendezte, mert a pártnak nem engedték meg. Az Általános Munkásegyletnek tagja volt minden szakszervezeti tag. A szakszervezeti csoport-tagdíjból fizettek páttagdíjat. Aki a szakszervezetnek tagja volt, az a Szociáldemokrata Pártnak is tagja volt... ...Az Általános Munkásegyletnek volt könyvtára. Propaganda előadásokat, vetített-képes ismeretterjesztő előadásokat tartottak. Ezek szocialista jellegű, szövetkezeti eszmét hirdető előadások voltak. Főként hétköznap este volt leginkább, hetente kétszer. Vasárnap műkedvelő gárda szerepelt az összes munkásegyletekből. A famunkásoknak is csak később lett külön szervezkedési lehetőségük a gyártelepen, s lett műkedvelő gárdánk is... Évenként többször, farsangi, húsvéti, karácsonyi ünnepek alkalmával bálokat is rendeztünk. A bálok bevételét fordítottuk pl. a zászló elkészítésére is... ...A zászló alapítólevele kézírásos volt. Szövege az volt, hogy kiknek a ténykedéséből teremtődött meg, kik járultak hozzá, kik kezdeményezték. A legagilisabb F. Bedé László és Eszényi Jóska volt. A zászló selyme kivarrva 1600 Ft-ba került. A rúdba szögeket vertünk. A hímzést Pesten csinálták... ...A zászlószentelést a Nemzeti Szálló tánctermében bállal rendeztük. Nagy sikere volt. Minden szakszervezet minden tagja ott volt, alig fértünk. 19-20 éves fiatalember voltam akkor. 1912-13-14-ben felvonultunk május 1-én a zászló alatt. A mostani Ságvári utca mellékközében lévő munkásotthonunkból indultunk, s a színház felé kerülve mentünk vissza. 9-10 órakor kezdtük rendszerint... Május 1-én a zászlóés szalagvivők ki voltak jelölve. A sorrendet a felállásnál a Párt irányította... ...Előfordult azonban, hogy tömegtüntetést csináltunk a zászlóval. 1913. október 17-én hirtelen hullám csapódott Szolnokra, hogy az I. Prinz Eugén csatahajót akkor eresztették vízre, s a budapesti munkásság megmozdult. Ennek a hírére jöttünk ki tüntetni. Elindultunk a munkásotthontól az állomáshoz. Az ócskapiacon keresztül lovascsendőrök és rendőrök rontottak közénk, tapostak és szétkergettek. Kardlapos fejvágást kaptam akkor, véreztem is. Bács Lajos nevű cipőfelsőrész készítő szakmunkásnak a karját vágták le..." Palla Illés szavai után nézzük tovább a zászló sorsát, ahogyan azt a nemrég elhunyt öreg zászlótartó, Úri-Szabó József szavaiból összesűríthetjük. Ez a zászló, amely évenként a május 1-i engedélyezett, vagy tiltott ünnepségeken mindig szerepelt, valósággal kivirult 1919. május 1-én. Az első szabad május 1-én Úri-Szabó József büszkén lobogtatta. A brokátselyemből készült, aranyozott hímzéssel kivarrt zászló mélyvörös színéből ragyogva tündöklött a nap. Úri-Szabó József és harcos munkástársainak emlékezetében örökre feledhetetlen marad ez az ünnep. Éppen ez késztette Úri-Szabó Józsefet arra, hogy vállalva minden veszélyt, egy kettősfalú szekrényben rejtegesse a zászlót egészen a felszabadulásig. A sok izgalom, küzdelem végre meghozta a zászló számára is a szabadságot. 1945. május 1-én ismét fennen lobogott a szolnoki munkásság ünnepi menetében. A vén zászlótartó néhány évvel idősebb, de éppoly fiatal lélekkel emelte magasra féltve őrzött ereklyéjét. Ez a zászló, amely annyi viszontagságon ment át, híven őrzi a hősi napok emlékét, s valóban méltó, hogy 1954-ben letétként a szolnoki múzeum állandó kiállítására került, a város munkásmozgalmának becses emlékeként. 352